Magyar Katolikus Lexikon > C > csalás


csalás: az igazmondás és az igazságosság erényét sértő bűn. - Leginkább adásvételi ügyekben fordul elő, azzal a szándékkal, hogy az eladó megkárosítsa a vevőt. Ha a károkozás mértéke nagy, súlyos bűn és kártérítési kötelezettséggel jár. - A Szentírás szigorúan elítéli (Kiv 23,6-7; MTörv 25,13-16; Péld 20,10; Jer 5,26-29; 1Kor 6,8; 1Tesz 4,6; 1Pt 2,1). Főbb formái: bank~, okirathamisítás, adó~, jövedelmi ~. - Az egyhjog szerint a ~sal létrejött egyezmény ált. nem érvénytelen, de megtámadható. A büntetőjogban akkor beszélünk ~ról, ha valaki saját érdekében, hasznáért, büntetés elkerülése végett a tényeket elferdíti, elhallgatja. A ~ bűnének súlyát enyhíti, ha valaki nagy szükségben, életveszélyben követi el. H.L.

RK 1993:2409.