Magyar Katolikus Lexikon > C > csángók


csángók: a Kárpátoktól keletre, elsősorban a Székelyföld szomszédságában, attól különváltan élő vagy abból származó magyar népcsoport(ok). - Ismeretesek a gyimesi, dévai, hétfalusi csángók, de elsősorban a moldvai magyarokat nevezik ~nak.  A szó vsz. a K-i m. nyelvjárásban ismert elcsángál, 'elvándorol, elszakad' igéből származik. 1400: fordul elő először Georgium Chango Dictum  formában, 1424:  személynévként (Petro Czanko), 1783: népcsoportként (Csango Magyarok)  említik. - Eredetükről több elképzelés ismert: egy részük azoknak a m-oknak leszármazottja, akik 895: nem költöztek át Etelközből a Kárpát-medencébe, hanem ott maradtak a Dnyeszter és a Kárpátok között. Ez ugyan nem zárható ki, de valószínűtlen, hogy a besenyők, majd a kunok területfoglaló harcait a 10-11. sz: átvészelték volna.  Korábbi elméletek szerint a moldvai ~ a kunok leszármazottai lennének; egyes rumén pol. szerzők rumén eredetűnek szeretnék föltüntetni őket. A tud. alapokon álló rumén tört-írók természetesnek tekintik a moldvai ~ m. voltát, ill.  m. származását.  -  A 13. sz. első felében a M. Királyság K-i szomszédságában a nomád és pogány kunok éltek, s rendszeresen veszélyeztették Mo-ot. IV. Béla kir.  IX. Gergely p. hozzájárulásával hittérítőket küldött Moldvába. A domonkosok munkája kezdetben eredménytelen volt, de a K felől  erősödő mongol veszedelem hírére a kunok megértették a Ny-i szöv. előnyeit, s 1238: jelentős részük  megkeresztelkedett róm. kat-nak.  IX. Gergely p. levélben köszönte meg IV. Bélának a hit terjesztéséért tett szolgálatait.  A megtért kunoknak  →Milkóban püspökséget alapítottak, amit már 1241: elsöpört a →tatárdúlás.  Moldva meggyérült népessége helyére ezután kezdett betelepülni a Balkánról az akkor vlahnak, később oláhnak  nev. (rumén) nép. A m. kir-ok  az orsz. védelmére határőröket telepítettek a Kárpátok K-i oldalára, hogy védjék Mo-ot a K-ről várható támadások ellen. A 13. sz. végén jelentős számú m. lakosság települt a  Mezőségről, a Szamos mentéről a Kárpátokon túlra. - A 14-15. sz: Moldva a M. Kirság hűbérese, ahol a kat. magyarságnak jelentős szerepe volt a városi életben és a falvak benépesítésében is. A bizánci g.kel. és a r.k. egyház kiegyenlített befolyása érvényesült. Idővel újabb r.k. ppségeket alapítottak (→Szeret, →Moldvabánya, →Bákó) az ott élő m., kisebb részben lengy. és ném. (szász) kat-ok lelki gondozására. Népi és vallási szempontból türelmes időszak volt ez a későbbiekhez viszonyítva: a moldvai vajdák közül többen érdeklődtek a r.k. hit iránt, többüknek r.k. magyar felesége volt.  A moldvai városok polgárai, kereskedői, iparosai és a vajda udvari tisztségviselői között nagy számban voltak m-ok. Számuk is gyarapodott: megfontolt kir. telepítések, aszályok, éhínségek, adóemelések, eretneküldözések (husziták) miatti elvándorlás eredményeként egyre újabb m. csoportok  érkeztek a Kárpátoktól a Dnyeszterig húzódó ter-re. - 1541: a 3 részre szakadását követően élet-halál harcát vívó Mo-nak már nem volt hatalma, hogy megvédje az erősödő g.kel. hatásnak kitett moldvai r.k. magyarságot. A Vatikán 1622: missziós ter-té nyivánította Moldvát, s kivéve a m. egyhszervezetből a Propaganda Fide alá rendelte, mely elsősorban ol. és lengy. papokat küldött. A lelki nyomorúsághoz járultak a török és tatár hadak pusztításai, a nyomukban járó éhínségek és járványok, amelyek a 16-17. sz: Moldva egész lakosságát pusztították, de az egyre alárendeltebb helyzetbe került kat-ok ezt inkább megszenvedték. A m-ok igyekeztek Moldva védettebb, Ny-i részére húzódni, de a városokból ott is egyre inkább kiszorultak, lerombolt tp-aikat már nem tudták újjáépíteni. Moldva virágzó kk. kat. életének épületei 100 év alatt szinte teljesen elpusztultak. A 17. sz. végére kat. lakosságának száma néhány ezerre olvadt, s csak azért nem veszett ki egészen, mert a belháborúk dúlta, később az osztrákok által leigázott Erdélyből egyre újabb m. csoportok  menekültek ide. Az utolsó, s talán legnagyobb méretű menekülés 1764: a →madéfalvi veszedelem következtében történt. - Amíg Moldva a török birod. része volt, az erősödő rum. nacionalizmus nem tudott kibontakozni. 1864: Moldva függetlenné, 1873: Ro. részévé válásával azonban a moldvai ~ra mind súlyosabban nehezedett a rum. pol.  A jászvásári szem. fölállítása, 1886. IX. 29. óta a papságot is nyelvük, kultúrájuk és kisebbségi létük ellenségeivé nevelik. A II. vh. idején több mint 100 család →Baranya m-be települt. - Moldva török háborúkat túlélő kk. magyarságának, s az azóta oda menekült bujdosóknak a leszármazottai a ma is ott élő ~.  Kb. 300.000 r.k. lélek,  de m. nyelven már csak kb. 100-120.000 beszél. Életmódjuk szegényes, kultúrájuk régies, közösségük  meglehetősen tagolatlan. A moldvai ~ társad-ából korábban hiányzott a nemesség, az iparosság és a polgárság, ma az értelmiség. Ezért rendkívül kiszolgáltatottak, szervezetlenek, azonosságtudatuk bizonytalan. A mai m. nemzettudat kialakulása előtt kerültek Moldvába, ezért elsősorban r.k. vallásukkal különböztetik meg magukat a g.kel. ruménektől. Anyanyelvű isk-ik, m-ul miséző papjaik, önvédelmi szervezeteik nincsenek. M. isk-kat a hatóságok csak 1948-56: engedélyeztek. 1990: létrejött egy csángómagyar Szervezet (→Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége), mely kiadja a kétnyelvű →Csángó Újságot, segíti a csángó gyermekek erdélyi tanulását, s igyekszik ellátni a  pol. érdekképviseletet. H.P.

Lahovari 1898-1901. - Iorga 1901. - Lükő 1936.  - Mikecs 1941. - Iordan 1963. - Cantemir 1973. - Ferenț 1981. - Binder 1982:106. - Martinas 1985. - Domokos 1987. - Benda 1989:9.