Magyar Katolikus Lexikon > C > csángó nyelvjárás


csángó nyelvjárás: a Moldvában élő magyarok nyelvjárása. - Több rétege ismert, és szinte településenként mások a sajátosságai, ami  a →csángók Moldvába telepedésének földrajzi és időbeli eltéréséből adódik. A ~ első emlékei a 16. sz. végéről valók. Északi (Román környéki), déli (Bákó környéki) csángómagyar és székelyes nyelvjárású csoportokat különböztetnek meg, valójában a ~ tagolódása sokkal árnyaltabb. Alaprétege a középmezőségi nyelvjárás, erre rakódott rá, különösen a déli csángó vidéket ért hatás következtében a székelyes réteg. A székely nyelvi befolyás ellenére a ~ eléggé egységes, legföljebb az északi csángóban „tisztábban” élnek a jelenségek, mint a déliben, „de ez utóbbiba beszüremkedő székely nyelvi sajátosságok... elütő jellegük miatt elég könnyen leválaszthatók” (Benkő). A 94 csángó településre vonatkozó nyelvatlasz anyagának tud. földolgozása lehetővé teheti a ~on belüli tagolódások átfogóbb megismerését. A csángó falvak nyelvi elzártságának föllazulása, az erőszakos kolhozosítással járó áttelepülés, a nem anyanyelvű okt. ált–sá válása, valamint a rumén rádió és TV hatásának erősödése következtében a ~  egyre csökkenő méretű és ritkuló szórványokban él, melyekben a nyelvjáráson  belüli árnyalatok egyre kevésbé érezhetők. A nyelvismeret nemzedékek szerinti alakulása válik mindinkább jellemzővé. H.P.

Csűry 1930:249. - Lükő 1936:43. - Wichmann 1936. - Mikecs

1941. - Szabó T. 1981. - Benkő 1990. - Gálffy-Márton-Szabó T. 1991.