Magyar Katolikus Lexikon > C > csábítás


csábítás (lat. sollicitatio): a →bűnre csábítás különleges esete, a gyóntatással kapcsolatban elkövetett, hatodik parancs elleni, halálos bűn. Elkövetője csak pap lehet. A gyónás szentségének védelmében az egyházjog súlyosan bünteti. - A cselekmény elemei: 1) a gyónó szexuális bűnre csábítása (akár a gyóntatóval, akár mással); 2) a gyónás folyamán, alkalmából v. annak ürügyén (1387.k.). Gyónás folyamán történik a ~, ha a bevezető üdvözlés és a föloldozás között megy végbe; alkalmából történik, ha a hívő gyónni jön, de erre nem kerül sor a ~ miatt; ürügyén történik, ha hamisan hivatkoznak a gyónásra, hogy a ~ra lehetőség nyíljon, v. ha a gyóntatószékben v. a gyóntatóhelyen, gyóntatás színlelésével, de gyónás nélkül történik. Eltérően a CIC 1917:904., 2368.k. előírásától, a hatályos jog szerint a csábító papot följelenteni már nem kötelező. - A ~ra az 1387.k. utólag kimondandó, kötelező  →büntetést rendel, melynek több lehetséges fajtáját sorolja föl: a felfüggesztést és/vagy eltiltásokat, megfosztásokat, súlyosabb esetekben a klerikusi állapotból való elbocsátást. A büntető elöljárónak tehát kötelessége ezek valamelyikét kiszabni a tettesre. E →bűncselekménnyel kapcsolatos kérdésekben - ha az Ap. Sztszék elé terjesztik - a Hittani Kongr. az illetékes. E.P.

CIC 1917 függelék (XIV. Benedek: Sacramentum poenitentiae. Const., 1741. a korábbi jogszabályok említésével) - Erdő 1991:525.