Magyar Katolikus Lexikon > C > compiègne-i vértanúk


compiègne-i vértanúk: a francia forradalom idején, 1794. VII. 17: Párizsban lefejezett 16 kármelita nővér: Szt Ágostonról nev. Terézia (*Párizs, 1752. IX. 22.) priora, Szt Alajosról nev. Mária (*Belfort, 1751. XII. 7.) subpriora, Megfeszített Jézusról nev. Anna Mária (*Párizs, 1715. XII. 9.), Szeplőtelen Fogantatásról nev. Eufrázia (*Bourth, 1736. V. 12.), Jézusról nev. Henrietta (*Párizs, 1745. VI. 18.), Jézusról nev. Júlia Lujza (*Évreux, 1741. XII. 30.), Feltámadásról nev. Karolina (*Mouy, 1715. IX. 16.), Gondviselésről nev. Mária Henrietta (*Cajarc, 1760. VI. 16.), Szt Ignácról nev. Terézia (*Reims, 1742. I. 18.), apácák; Konstancia (*St-Denis, 1765. V. 28.) novícia; Xavéri Szt Ferencről nev. Erzsébet (*Lignières, 1764. I. 13.), Szt Mártáról nev. Mária (*Bannes, 1741. X. 2.), Szentlélekről nev. Mária (*Fresne-Mazancourt, 1742. VIII. 3.), jelöltek; Soiron Katalin (*Compiègne, 1742. II. 2.) és húga, S. Teréz (*Compiègne, 1748. I. 23.), laikus nővérek. - 1789: a compiègne-i kármelben 20 nővér élt. A forr. szellemében X. 26: megtiltották a fogadalomtételt, Konstancia nővér így maradt novícia. 1790. VIII. 4: népi tulajdonba vették a ktor ingóságait. A nővéreknek fölkínálták a laicizálást, de valamennyien aláírták, hogy ragaszkodnak szerz. hivatásukhoz. 1791. I. 11: 2 hivatalnok jelenlétében priorát kellett választaniuk, s egyhangúlag újra Teréziát választották. VIII. 10: a ter. direktóriuma havi járandóságot biztosított nekik. Miután a papság jelentős része megtagadta az alkotmányos esküt, 1792 tavaszán megtiltották a szerz. ruha viselését. Az VIII. 17-i törv. elrendelte a szerz-házak kiürítését és elárverezését. Ekkor a priora kezdeményezésére a nővérek fogadalmat tettek, hogy engesztelő áldozatul fölajánlják magukat Fro-ért. IX. 14: 4 lakásba költöztek szét és civil ruhában változatlanul folytatták a ktori életet. A 2 laikus nővér biztosította a csop-ok közti összeköttetést. 1794. III: egy nővér családi bajok miatt másodmagával az öccséhez költözött, V: a Megtestesülésről nev. Mária Philippa nővérnek Párizsba kellett utaznia. VI. 21: mind a 4 lakásban házkutatást tartottak, s 22: reggel a nővéreket fanatizmus és királyhűség vádjával letartóztatták. Első börtönük a korábbi vizitációs zárda volt. VII. 12: megkötözve Párizsba szállították őket a halálra szánt egyháziak gyűjtőhelyére, a hírhedt Concièrgerie börtönbe. VII. 17: forr. bíróság elé állították és a szerz. fogadalomhoz való hűség vádjával halálra ítélték őket. A guillotine előtt megújították fogadalmukat, elénekelték a Veni Sancte-t, majd elsőnek a novícia, utolsónak a priora halt meg. A mai Picpus temető helyén tömegsírba temették, 1905. XII. 10: b-gá avatták őket. - Ü.: a r-ben és a párizsi érsségben: júl. 17. - Életükről 1959: Bernanos: Les dialogues des Carmélites c. műve felhasználásával Ph. Agostini és P. Bruckberger rendezésében ol-fr. film készült.  **

Marie de l'Incarnation: Histoire des religieuses carmelités de Compiègne, Sens, 1836. - Sorel, A.: Les carmelités de Compiègne devant révolutionnaire. Compiègne, 1878. - ASS 1902:382; 1905/06:162, 1907:161, 457. - Soós István OCD: Karmel virágai, vagyis a compiegnei 16 karmelita apáca vértanúsága a fr. forr-ban. Bp., 1906. - Le Fort, Gertrud von: Die letzte am Schafott. Elb., 1931. - Bruno a Jesu Maria: Le sang du Carmel ou la véritable passion des seize Carmélites de Compiègne. Párizs, 1954. - Santi del Carmelo Róma, 1972:191. - BS IV:135.