Magyar Katolikus Lexikon > C > cölibátus


cölibátus, celibátus, coelibatus (a lat. caelebs, 'nőtlen férfi' szóból): papi nőtlenség, a klerikusok önmegtartóztató állapota. - Forrása Krisztus példája és tanítása a megtartóztató élet értékéről (Mt 19,12), amit a szükséges kegyelem birtokában a mennyek országáért vállalhat az ember. Szt Pál a diákonus, pap, ill. pp. kiválasztásakor feltételül szabta: „egyszer nősült férfi legyen” (Tit 1,5-6). Ez azt jelenti, hogy a papságból ki voltak zárva a kétszer ill. többször nősültek, s aki vállalta a papságot, az elhagyta a házassági köteléket (vö. 1Kor 7,7; 32-34), hogy osztatlanul az Úré lehessen (7,32). - I. Az egyetemes egyh-ban a ~t az 1. sz-okban nagyra becsülték (→hitvalló), de kötelezővé először a szerz-ek körében vált. A 4. sz: emelkedett törvényerőre, s ekkor a K-i és a Ny-i hagyomány kettévált. - 1. K-en azoknak, akik nem éreztek elhivatottságot a ~ra, engedélyezték a házasságot. Így rendelkezett 314: az ankürai, 325: a nikaiai, 350 k. a gangrai zsin. Az 5. sz. közepe táján Makedóniában és Tesszáliában kezdték bevezetni, de a törv. a 6. sz: úgy rendelkezett, hogy tilos a már fölszteltek nősülése, a sztelés előtt megkötött házasság azonban fönntartható. K-en a trullai zsin-on 692: hozott törv-ek vannak érvényben mindmáig: a pp. számára a ~ kötelező, s ha házassága lett volna, a feleségnek külön e célra alapított ktorba kell vonulnia. A szubdiákonusok, diákonusok és papok sztelés után nem nősülhetnek, de a sztelés előtti házasságot fenntarthatják azzal a megkötéssel, hogy ha elválnának, leteszik őket hivatalukból. - Az Orosz Ortodox Egyházban a szerz-ek, szerznők (apácák) és főpapok nem élhetnek házasságban. A papok sztelés előtt nősülhetnek, de megözvegyülésük után újabb házasságra nem léphetnek, az egyhjog tiltása miatt el nem válhatnak (a világi jog lehetővé teszi válásukat, de ez gyakorlatilag lehetetlen). A viharos tört. korszakokban a kegyvesztés leggyakoribb, humánus megnyilvánulása volt a világi hatalmasságok kényszerítése arra, hogy belépjenek valamelyik ktor szerz. közösségébe. Nagyon szigorú, a világi hatalommal egyeztetett büntetés volt a ktori börtönbe zárás. A kegyvesztettség határozatlan ideig tartott. A kényszerből „megnyiretkező” szerz., helyzetének jobbra fordulása után, v. visszatért a világi életbe és családjához, v. szerz-ként, főpapként töltött be nem ritkán nagyon jelentős egyh. és áll. funkciót. A kk-ban az orosz fejed-ek özvegyei ktorba vonultak. - 2. Ny-on a 300 k. Elvirában (Granada) tartott zsin. hozta a ~ra vonatkozó 1. törv-t: „Úgy határoztunk, hogy a püspökök, papok és diákonusok, s az oltár szolgálatára rendelt összes klerikusok tartózkodjanak feleségüktől s a gyermeknemzéstől. Aki ezt nem tartaná meg, zárják ki a klerikusok közül.” (33.k.) 386: Siricius p. a római zsin-on az egész lat. egyh-ban kötelezővé tette e törv-t. Az V. sz. elején Afrika, Hispania és Gallia zsin-on tette magáévá. Úgy tűnik, hogy a szubdiákonusokat csak Nagy Szt Leó óta vonták a ~ törv-e alá. - A tört. folyamán voltak időszakok, amikor eltértek a ~ megtartásától. Pl. a 8. sz: Fro-ban gyakoriak voltak a nős klerikusok, de Szt Bonifác, a →káptalanok és Nagy Károly törv-ei helyreállították a ~ fegyelmét. 843 u. ismét hanyatlás következett (→sötét század), amihez szorosan kapcsolódott a →simónia és a →laikus invesztitúra. Szt VII. Gergely reformja a ~t is újra megbecsültté tette, s törv-be ugyan nem foglalta, de semmisnek tekintette a ~ra kötelezettek házasságát. 1123: a lateráni zsin. iktatta törv-be, hogy a szubdiákonusoktól fölfelé a klerikusok megkísérelt házassága érvénytelen (21.k.). Ettől kezdve a Ny-i egyhjogban a nagyobb rendek bontó házassági akadályt jelentenek. - A ~ törv-e ellenkezést is kiváltott. Ulricus imolai pp. 1060 k. írta De continentia c. művét a ~ ellen. Később a ~ törv-ének feloldását mint az →ágyasság ellenszerét ajánlották és védték. Luther semmisnek nyilvánította a szerz. tisztasági fogadalmát és a papi ~t. Néhány teol. úgy vélte, hogy a prot. szakadás megszüntetéséért az egyh-nak törölnie kellene a ~ törv-ét. A trienti zsin. azonban elítélte Luther tételét, s érvénytelennek nyilvánította az ünn. fogadalmas szerz-ek és nagyobb rendeken lévők házasságát (XXIV,9). I. Ferdinánd és II. Miksa cs. kérte a p-t, hogy a ném. országokban adjon fölmentést a ~ alól, s erre IV. Pius hajlott is. V. Pius azonban a kérést elutasította, s a trienti törv-t az egész Egyh-ban kötelezővé tette. Később a fr. forr. képviselői, majd az →ókatolikusok léptek föl a ~ ellen. 1920: CS-ban aposztata papok alapítottak ~-ellenes nemzeti egyh-at. A 30-as évektől a neomodernista ném. teol-ok a ~ fakultatívvá tételéért indítottak harcot. E törekvésekkel szemben az egyh. következetesen és határozottan védte a ~t (1832: XVI. Gergely Mirari vos, 1846: IX. Pius Qui pluribus, 1907: X. Pius Pascendi, 1935: XI. Pius Ad catholici sacerdotii enc-ja). A Sztségi kongr. 1930. XII. 27: elrendelte, hogy a szubdiákonátus előtt a jelöltek tegyenek esküt, s ezt foglalják írásba is, hogy teljes öntudattal vállalják a ~t. A II. Vat. Zsin. megerősítette a ~ hagyományos törv-ét. -

II. A ~ a mo-i egyh. törvényekben: 1092: a szabolcsi nemzeti zsinat: Azok a papok és diákonusok, akik szentelés előtt többször nősültek, ill. özvegyasszonyt v. elűzött feleséget vettek el, hagyják ott az asszonyt, tartsanak bűnbánatot és térjenek vissza rendjükhöz. Aki nem hagyja el asszonyát, fokozzák le. Az elbocsátott asszonyt fogadják vissza szülei, s mert nem volt törvényesen férjnél, ha akar, férjhez mehet. - Ha a pap feleség helyett szolgálót tartott, adja el, s árát szolgáltassa be a püspöknek. - Az egyszer és törvényesen nősült papok a szeretet köteléke és a Szentlélek egysége miatt feleségükkel maradhatnak, amíg a pápa nem intézkedik. - Ha egy püspök v. érsek a zsinati határozat ellenében a törvénytelen házasságát el nem hagyó papnak templomi szolgálatot engedélyez, a kir. és püspöktársai ítéljék meg. De ha a főesp. lenne elnéző a pp. tudtán kívül v. a pap annak beleegyezésével maradna meg vétkes állapotában, a pp. akarata szerint ítéljen. - Kálmán kir. II. törvénykönyve, 1104: Ha egy szentelés előtt kétszer nősült pap a felesége miatt elhagyja Isten szolgálatát, fosszák meg egyházi méltóságától és fokozzák le laikussá. - Azokat a papokat, akik szentelés előtt másodszor is megnősültek, ill. özvegy v. elbocsátott asszonyt vettek feleségül, meg kell fosztani minden egyházi javaiktól és méltóságuktól; az ilyen klerikust nem szabad diákonussá, pappá v. püspökké szentelni, csak ha önmegtartóztatást fogadott, felesége egyetértett ezzel, s szintén ígéretet tett a megtartóztatásra. - Házas pap v. diákonus ne szolgáljon az oltárnál, csak akkor, ha felesége megélhetéséről gondoskodott, hozzájárulásával megtartóztatást fogadott és külön laknak.- Esztergomi nemzeti zsin., 1114 k.: Aki törvényes házasságban él, nem lehet püspök, csak ha a feleség hozzájárul. - 1269: Guido bíb. határozatai: Házas embert csak akkor szenteljenek pappá, diákonussá v. szubdiákonussá, ha felesége hozzájárul, ő maga megígéri, hogy tisztán él, megszünteti az együttlakást feleségével, és lehetősége szerint gondoskodik róla. - Papok fiainak ne engedjétek meg a szent rendek felvételét, csak monostorba v. kolostorba léphetnek. - Az özvegyek, elbocsátott asszonyok, prostituáltak férjeit ezennel letesszük egyházi hivatalukból, minden méltóságuktól és javadalmuktól örökre megfosztjuk őket. - Az ágyassal élőket megfosztjuk hivataluktól, és megtiltjuk, hogy javadalmat élvezzenek, de nektek hatalmat adunk, hogy megfelelő vezeklés után, ha jónak látjátok, visszafogadjátok őket. - A házas áldozópapokat és diákonusokat, akik a rendek felvétele előtt v. után házasodtak, eltiltjuk az oltár szolgálatától és a javadalmaktól, de mivel törvényes házasságot kötöttek, megengedjük nektek, hogy akik a rendek előtt házasodtak, visszatérhessenek az oltárszolgálatba, és visszakaphatják javadalmaikat is, ha megtartóztatást fogad feleségük is és nem laknak együtt. - Akik a szent rendek felvétele után csak névlegesen házasodtak, azok házassága érvénytelen, feleségük hozzájárulása nélkül is önmegtartóztatást fogadhatnak és visszatérhetnek az oltár szolgálatába. Aki azonban visszaeső módon házasságot köt v. törvénytelen kapcsolatot kezd, azt eltiltjuk az oltártól. Megtérésük után is csak szerzetbe léphetnek be. - Budai zsin., 1279: Fölszentelt klerikus nem lakhat együtt asszonnyal. Ha teszi, a püspöknek fenntartott kiközösítésbe esik, s csak teljes javulás esetén oldozható fel. - Pozsonyi nemzeti zsin., 1309. A kiközösítés nem bizonyult elég hathatós büntetésnek, ezért elrendelik, hogy a vétkest jövedelme negyedrészétől fosszák meg. Az elöljáróknak kiközösítés terhe mellett gondoskodniuk kell e büntetés végrehajtásáról. Az így birtokukba került jövedelem karitatív célokra fordítandó. Ha szükséges, testi fenyítéket is alkalmazhatnak. - Szepesi prépostsági zsin., 1460: A prépost joghatósága alá tartozó klerikusok ne tartsanak házukban szakácsnőt, ágyast v. paráznasággal gyanúsítható nőszemélyt. Aki intésünk után sem bocsát el ilyen nőt, a bázeli zsinat határozata alapján megfosztjuk javadalmától, s még súlyosabb büntetésekkel sújtjuk. - Bármilyen méltóságú klerikus, ha jelen határozatunk után nyilvánosan ágyasságba kezd, 3 hónapra azonnal elveszíti jövedelmét, amit fölöttese az egyház javára fordít. Ha a feddés után nem bocsátja el ágyasát, v. másikat vesz magához, a javadalmát veszti el, s míg fel nem mentik, alkalmatlanná válik minden egyházi tisztség, hivatal, méltóság v. javadalom elfogadására. Ha valaki a feddést elmulasztja, felettese járjon el ellene is. Sőt az ilyen mulasztókat és az ágyasokat az egyhm. és tart. zsin-ok is ítéljék el. Ha olyanról derül ki az ágyasság bűne, akit pápa erősített meg hivatalában, ezt jelentsék a pápának. - Nyilvános ágyas nemcsak az, aki bíróságon bevallotta v. köztudottan az, hanem az is, aki gyanús nőszemélyt tart magánál és feddés után sem bocsátja el. - Vannak területek, ahol az egyházi felettesek pénz ellenében eltűrik alárendeltjeik ágyasságát. Ezt a jelen zsin., a kárhozat terhe alatt tiltja meg. Aki így pénzhez jutott, a kétszeresét fizesse büntetésül. A nőket, ha kell, világi hatalom igénybevételével is távolítsák el. Az ilyen kapcsolatból született gyermekeket ne hagyják apjuknál. A világi hatalom birtokosai, még a királyi méltóságúak se akadályozzák a prelátusokat, ha e kötelességüket teljesítik. - Nyitrai egyhm. zsin., 1560: A ~ra kötelezett klerikusok közül a saját nevén senki nem tarthat asszonyt egyházi épületben, hacsak nem olyat, aki nem gyanúsítható paráznasággal, v. legközelebbi vérrokon. Aki nyilvánvalóan ágyast tart, 5 márka pénzbüntetést fizet a használatos pénznemben, felét a ppségnek, felét az főesp-nek, aki köteles látogatásakor szorgalmasan nyomozni ilyesmit, és a pp-nek v. helynökének beszámolni róla. Aki egy hónap elteltével nem javul, hivatalától és javadalmától fel van függesztve; ha további hónap elteltével sem javul, ki van közösítve. Újabb hónap elteltével minden további eljárás nélkül megfosztjuk hivatalától, javadalmától és méltóságától. Az ügy a pp-nek van fenntartva. Akinek nincs javadalma, azt a helynök büntesse pénzbírsággal súlyosabban, mint az előbb említetteket, v. súlyos börtönnel. - Voltak olyan főesp-ek, akik az ágyasokra kiszabott büntetést teljesen megtartották maguknak; a bűnösöket a pp-nek nem jelentették, s ami rosszabb, hagyták, hogy megmaradjanak vétkükben, hogy annál szabadabban zsarolhassák őket; csak néhány szegényt jelentettek föl, v. olyanokat, akiket gyűlöltek, mert nem tudtak tőlük pénzt behajtani. Az említettek közül néhányan azzal terhelik a nekik alárendelt plébániákat, hogy húsz v. még több lóval, előre be nem jelentett számú szolgával, vadászkutyákkal és madarakkal érkeznek a kánoni látogatásra, s így inkább fosztogatják, mint javítják a plébániákat; máskor pedig nem személyesen, hanem káplánjukkal v. familiárisukkal végeztetik a látogatást, ami tilos. Ezért Pál pp. elrendelte, hogy a kánoni előírás szerint a vizitátor évente csak egyszer, személyesen, 8 lónál nem többel, és legföljebb helyettese kíséretében látogasson. Aki megszegi a rendelkezést, azonnal fel van függesztve hivatalától és javadalmától, föloldást csak akkor nyerhet, ha kétszeres kártérítést fizetett, aminek felét a feljelentő kapja. Ha a fölfüggesztés alatt részt vesz szent szolgálatban, irregularitásba esik, és javadalmát más kapja meg. A fölfüggesztés ideje alatt jövedelme nem az övé, hanem a tp. karbantartására fordítandó. Az exempt plébánosok részére külön vizitátort nevez ki a pp., hogy ágyasság szempontjából ellenőrzés alatt legyenek. - 1919: a Tanácsközt. idején a Papi Tanács a ~ megszüntetése mellett foglalt állást. -

III. A hatályos törvények szerint a ~ a klerikusok megsztelődésének sajátos formája. A lat. szert-ban a „klerikusok kötelesek a mennyek országa kedvéért örökös és teljes önmegtartóztatásban (continentia) élni”. E kötelesség egyrészt megkönnyíti, hogy a klerikus „osztatlan szívvel” kapcsolódjék Krisztushoz (vö. 1Kor 7,32-33), másrészt lehetővé teszi, hogy szabadabban sztelje magát Isten és az emberek szolgálatára (277.k. 1.§). A CIC a ~t pozitív módon mutatja be, mint Isten különös ajándékát (PM I, 165). - A ~ kifejezés a jogban elsősorban a házasságkötés tilalmára utal ennek összes erkölcsi következményeivel, tehát a teljes önmegtartóztatás követelményével együtt. Vitás volt azonban, hogy a jogban előírt ~ inkább csak a jogszabály folytán (persze szabad vállalással) v. valódi fogadalom (votum) alapján kötelezi-e a klerikusokat. A vitát a CIC sem kívánja eldönteni. Mindenesetre a →diákonusszentelés előtt a nős diákonusok kivételével a jelölteknek Isten és az Egyh. színe előtt nyilvánosan vállalniuk kell a ~ kötelezettségét, kivéve ha már örök szerz. fogadalmat tettek (1037.k.). „Nyilvánvaló, hogy egy ilyen elhatározás már nem csupán külső törvényként kötelez, hanem a kötelezettséget vállaló embert a lelkiismerete is kötelezi. Ezért a Krisztusnak és az Egyháznak tett ígérethez hűségesnek kell maradni.” (PM I, 167). - A ~t védő intézkedéseket a törv-kv. csak alapvonalakban tartalmazza, a témakörben pontosabb szabályok kiadását a CIC a mpp. hatáskörének tekinti. Általánosságban felszólítja a klerikusokat az óvatosságra az olyan személyekkel szemben, akiknek látogatása veszélyeztetheti a ~t, v. a hívőket megbotránkoztathatja (277.k. 2.§). A ~ kötelezettségét az egyetemes jogban büntető rendelkezések is védik (1394-1395.k.). - A fentiek fényében teljesen indokoltnak látszik Alfons Stickler bíb. megállapítása arról, hogy a nős diákonusokat a 277.k. nem veszi ki ugyan kifejezetten a ~ törvénye alól, mégis rájuk ez az előírás a többi klerikustól gyökeresen eltérő módon vonatkozik. Mivel a „szent rend” házassági akadálya az összes diákonusokat és papokat jogilag képtelenné teszi a házasságkötésre (1087.k.), a megözvegyült nős diákonusok sem házasodhatnak újra, ha nem laicizálják őket. Nem látszik azonban megalapozottnak egyeseknek az az újabban megfogalmazott állítása, mely szerint a nős diákonusok is - a 277.k. betűjének és régi egyhfegyelmi hagyományoknak megfelelően - kötelezve lennének a házasélettől való teljes tartózkodásra. A többi kánonokból ugyanis világosan kitűnik, hogy a törv-hozó ezt a régi fegyelmet egyáltalán nem tartja szem előtt. A nős diákonusoktól ugyanis nem kívánja meg a sztelés előtt a ~ kötelességének elvállalásáról szóló külön ígéretet (vö. 1037.k.), amely pedig a fent idézettek értelmében a kötelezettség alapja. Ugyancsak világos, hogy az 1050.k. 3. száma az állandó diakonátusra jelentkező nős embertől megkívánja ugyan feleségének hozzájárulását, de ennek a szövegösszefüggés szerint nem a házaséletről való lemondásra, hanem csak a diákonusi szolg-ra kell vonatkoznia. Vagyis a nős diákonusokat a II. Vat. Zsin-tól kiinduló és az új Codexben megjelenő egyhfegyelem nem kötelezi a teljes önmegtartóztatásra. **-E.P.

I. EC III:1261. - CIC 1983:277, 291, 677.k. - II. Péterffy I:16. (I-IV.), 48. (I, IV.), 50. (X.), 56. (XI.), 89. (XI-XII, XVI-XIX.), 109. (XII.), 146. (V.), 207. (XXXIII-XXXVI.), 285. (XVIII.) - Roskoványi Ágoston: Coelibatus et Breviarium. 1-7. köt. Pest, 1861-75. - Zsigovits Béla: A papi nőtlenség tört. Mo-on. Bp., 1914. - KL I:311. - Tower Vilmos: A papi ~. Rákospalota, 1941. - III. Erdő 1991:188. - RK 1993: 1579. - Alfons Stickler: Das Klerikerzölibat. Róma, 1994.