Magyar Katolikus Lexikon > C > címerjog


címerjog: a címerhasználat köz-, magán- és büntetőjogi törvényeinek és jogszabályainak összessége. - Megszabja a címerszerzés és adományozás föltételeit, az adományozási eljárást, viselésének módját, szavatolását, elvesztésének módját s bitorlásának büntetését. - A címerviselés kezdeti korszakában az azonosíthatóság és birtoklás kezdte követelni a ~ megfogalmazását, ámbár ez mindvégig elsősorban szokásjog maradt. Alapvetően egy adott (nem tetszés szerinti!) címer viselésére való jogosultságot rögzít és eltilt attól, amire másnak van joga. Saját címer mellett korlátozottan engedélyezheti más (pl. igény-) címer használatát is. E használat lehet saját jogú (pl. ország, vm., város, nemes család, egyháznagy, egyh. és világi r.) v. uralkodói kiváltságon alapuló. A címerfölvétel lehet önkényes, fejed. által adományozott, választott v. adásvétel útján szerzett. Mo. ez utóbbi gyakorlata nem alakult ki. - Mo-on a címeradományozás kezdettől, 14. sz. elejétől kir. jog, Erdély különállása idején az erdélyi fejed-ek élhettek vele. A koronázás előtt tett adományokat utána meg kellett erősíteni. Az adományozó eljárás rendszerint a címertervet és a támogatók ajánlásait is tartalmazó folyamodással indult, követte a kir. jóváhagyás, melynek dátuma az adománylevél kelte; ezután kiállították és megfestették az armálist (→címeres levél), amit a kir. és a kancellár aláírt, a kancelláriai titkár pedig bevezetett a kir. kv-be (liber regius); végezetül nyilvánosan kihirdették. - Hazai törv-ek átfogóan nem rendelkeznek címer-ügyekben, de a részletekre számos szabályozás született (pl. 1563, 1567, 1608). A ~ léte nem föltételezi automatikusan a címer meglétét is (pl. számos kisnemes a m-k bandériumaiban fölvonulva nem szerzett címert). - A ~ első tudósa Itáliában Bartolus de Saxoferrato (1313-59), Mo-on Verbőczy István. Sz.L.