Magyar Katolikus Lexikon > C > cédrus


cédrus, cédrusfa, cédrusfenyő (lat. Pinus cedrus): a fenyőfélékhez tartozó, pompás, 40 m magasságot is elérő, tűlevelű fa. Koronája ernyő, toboza tojás v. hosszúkás alakú, tűje nem egynyári, hajtása pelyhes, magva másod- v. harmadévre érik. A Libanonon, Szíriában és Kisázsia hegyein hatalmas erdőket alkotott. Fájából, mely kiváló építőanyag, olajat is nyertek. - Az ÓSz-ben Libanon ~a a legszebb fa, a hatalom szimbóluma. Salamon kir. épületeinek, főként a tp-nak anyaga, a sztek sztjét, ahol a szöv. szekrényét őrizték, ~val bélelték (2Sám 7). Hamuját az →izsóppal együtt használták kultikus célra. Ám-nál a szilárdság (2,9), az Én-ben a szépség és a vőlegény képe (5,15), Ez-nél a világi pompa és büszkeség (31,3.10) és Isten országának, a zsoltárokban az igaz, a halhatatlanság, a végső üdvösség (92,13-16) jelképe. A Sir az isteni bölcsességhez hasonlítja (24,17). Az egyházatyáknál Krisztus, az Egyh., a Bold. Szűz és a kereszt jelképe. - A ker. műv-ben az örök élet, Krisztus és Mária szimbóluma. A kk. képeken csak feliratról ismerhető fel, mert az eu. művészek, mivel nem látták, nem tudták valósághűen ábrázolni. S.J.

Pallas IV:216. - Kirschbaum IV:562. - Lipffert 1976:75. - KML:60. - BL:219.