Csöbörcsök (Besszarábia, ma Cioburciu, Moldova): egykor magyar lakosságú település a Dnyeszter bal partján. - Eredetéről több elképzelés ismert: lehet, hogy a 15. sz. elején Moldvába menekült husziták v. a 15. sz. végén Báthory István erdélyi vajda elől menekülő székelyek alapították. M. lakosságának zöme - az V. László idejében, a várnai csata után Nyeszterfehérvárba telepített m. határőrzők utóda - 1511: a város és vidéke tatár kézre kerülése után költözött ~re. A város neve kun v. besenyő eredetű, s e névvel először egy 1551: kelt jelentésben találkozunk. Lakossága a 16. sz. 2. felében főként Jászvásár környékéről menekült m. huszitákkal gyarapodott. A 17-18. sz: a tatár fönnhatóság alatti ~re kat. pap rendkívül ritkán vetődött. 1644: egy jezsuita jelentés szerint: „Maga a nép mint tisztítótűzben szenvedő lélek, siralmasan nyöszörög: Könyörüljetek rajtunk és küldjetek nekünk papot, mint egy második megváltót!” - A 17. sz. végén a kozákok többször kirabolták, fölgyújtották. Mivel 27 éve nem járt közöttük pap, 1696: a több hónapig itt tartózkodó Fr. A. Ceccangeli 66 személyt keresztelt, több 40 év fölötti ember nála gyónt először, s 19 párt esketett, kiknek már nagy gyermekeik voltak. A 18. sz: többségük még m-ul beszélt: „ezek a katolikusok a gyerekeiknek főleg a magyart tanítják meg, másodsorban a románt, harmadsorban a tatárt”. 1767: a madéfalvi veszedelem után Moldvába menekült székelyek szellemi vez-je, Zöld Péter volt közöttük, akkor már 17 éve nem járt náluk pap. Zöld néhány szomszédos m. faluval együtt néhány nap alatt 7139 személyt gyóntatott és 2512-t keresztelt meg. Több hírt a település m. lakosságáról nem ismerünk; egy részük föltehetően a 19. sz. elején Huszra költözött. - Kat. lakossága 1630: kb. 150, 1646: 200, 1660: kb. 200, 1668: 325, 1682: kb. 200, 1693: 200, 1699: kb. 200, 1706: kb. 150, 1732: kb. 185, 1744: 200 fő. - 1624: már pléb. A fatp. oltárán védősztje, Szűz Mária, jobb oldalán Szt Domonkos, balján Sziénai Szt Katalin. Az 1650-es években megfelelő pap híján az Erdélyből való (Szépvízi) András, ki valamelyes isk-ba is járt, keresztelt és temetett. Az 1690-es években leégett a tp., de hamarosan újjáépítették. II. Rákóczi Ferenc fejed. könyörgésükre 1706: papot küldött számukra Lippai István személyében, ki 1709-ig itt szolgált. 1732: a kántor lakott a pléb-ban, „igen tapasztalt ember, a népet oktatja szent katolikus hitük bizonyságaira. Hogy szegény mennyit szenvedett, az elmondhatatlan”. Vsz. ugyanőróla ad hírt 1767: Zöld Péter: „A templomban egy kézdiháromszéki öregember, aki az írás-olvasásban elég tanult, előimádkozik, néhány egyházi éneket elkezd, és a jelenlévőkkel naponként két rózsafüzért elimádkozik.” Tp-uk ekkor már kőből épült, fatoronnyal; 2 aranyozott ezüst kehely, 4 miseruha a fölszerelése. Az oltáron a „mennybe fölvett Boldogságos Szűz Mária képe van festve.” H.P.

Jerney 1851:37. - Iorga 1901:330. - Lükő 1936:181. - Benda 1985:895; 1989:810. - Domokos 1987:576.