Magyar Katolikus Lexikon > B > bunyevácok


bunyevácok: katolikus délszlávok. Baranya, az egykori Bács-Bodrog, Torontál és Lika-Krbava vm-k hegyvidékén, a Velebiten, Primorjében és Podgorjében laknak. - A bunyevác név eredete vitatott, hagyományuk szerint 'a Bunától származó'. Amikor ui. 1463: Mohamed meghódította Boszniát, kir-át és 200 főurát kivégeztette, a hercegovinai Neretvába ömlő Buna vize mellett lakó r.k. délszlávok, a ~ a dalmát tengerpartra menekültek. Útközben Livnovár lakossága csatlakozott hozzájuk. Többségük D-Dalmáciába, kisebb részük Tinninig vonult, ahol kettéváltak: egy részük a tengerpart mentén maradt a Velebiten túl, más részük a Zermanja vize mentén átment a Velebiten. A török kiűzésekor, 1683 táján költözött egy részük Mo-ra, főként Bács-Zombor-Csonoplya-Nemesmilitics-Csávoly-Baja-Szabadka-Csantavér vidékére, de Csongrád, Pest és Torontál vm-be is kerültek. 1910: számuk Mo-on kb. 90.000. Trianon után településhelyeik Baja, Csávoly, Felsőszentiván, Bácsalmás, Bácsbokod és Katymár, m. és ném. lakossággal; többségük a Szerb-Horvát-Szlovén Kirság alattvalója lett. 88

Iványi István: Szabadka tört. 1-2. köt. Szabadka, 1886-1892. - Margalits 1902:661. - Új Idők lex. V:1165.