Magyar Katolikus Lexikon > B > boltív


boltív: íves, kőből vagy téglából épített áthidaló szerkezet. - Gyámfalakra vállkövekkel támaszkodik. A vállkövön nyugszik a boltkezdőkő, az ívet a →zárókő fejezi be. A gyámfalak közti távolság az ívnyilás/ívköz, a két vállkő felső síkját a vállvonal/kezdővonal köti össze, tőle az ív csúcsáig mérik az ív magasságát. A ~ domború oldala a bolthát, homorú oldala az ívbéllet. - Fajtái: →csúcsív, elliptikus ív (két középponttal), emelt ív (vállvonal fölötti középponttal), félkörív (középpontja a vállvonal felezőpontja, a római, román és reneszánsz építészet alkalmazta), függöny ív (2 v. több lépcsőzetesen egymásnak támasztott homorú ív), hattyúnyak (a vállpontok különböző magasságban vannak), homlokív (a ~ szabadon álló ívének külső síkja), keresztív (a boltszakasz átlóival egybeeső vetületű boltozatél v. borda), konvex v. kombinált ív (középen homorú körívvel hullámvonallá összekötött 2 domború körívrész), kosárív (vállvonal alatti középpontból lapos forma), lóhereív v. hármaskaréj (3 egymáshoz kapcsolódó 3/4 körív, →mérmű), patkóív (kerek v. csúcsíves záradékú 3/4 körív), szegmentív (3-5-7 v. több középpontból az elipszisnél lapítottabb körszelet), →támív, →teherelhárító ív, Tudor-ív (4 középpontból szerkesztett, nyomott csúcsív). **

Mt ABC:61.