Magyar Katolikus Lexikon > B > boldoggá avatás


boldoggá avatás (lat. beatificatio): a →szentté avatási eljárás első része, melynek végén Isten →tiszteletreméltó szolgáját fölveszik a szentek névjegyzékébe. - A szttéavatást 1170: III. Sándor vonta a pápa hatáskörébe, módozatát, a ~t VIII. Orbán (1623-44) határozta meg. Eszerint: először a területileg illetékes pp. kivizsgálta, hogy a jelölt valóban szt életet élt-e, történtek-e közbenjárására csodák, ill. nem részesült-e meg nem engedett tiszt-ben. E vizsgálat lezárása után, ha az illető szt híre tartotta magát, 10 év múlva indították a p-i felülvizsgálatot. Ha a jelölt halála után 50 évvel sztségének híre eleven még volt, s legalább 2 csoda történt általa, a p. b-gá avatta. A b-gá avatottat egy meghatározott ter-en (orsz. v. szerzetesr.) nyilvánosan tisztelhették (zsolozsmában és sztmisében), de ereklyéit nyilvános tiszt-re nem tehették ki, s tp-ot nem sztelhettek tiszt-ére. - A ~ rendjét legutóbb II. János Pál 1983. I. 25: Divinus perfectionis magister ap. konst-ja határozta meg. Részleteiben: →szenttéavatás, →Szenttéavatási Ügyek Kongregációja. **

XIV. Benedek: De servorum Dei beatificationem. Bologna, 1734. - Pallas III:435.