Magyar Katolikus Lexikon > B > bizonyíték


bizonyíték: jogi fogalom, érv a per →bizonyítási eljárásában. - Bármilyen ~ fölhozható, ami az ügy eldöntéséhez hasznosnak tűnik és megengedett (1527.k. 1.§). A bíró azonban elutasíthatja a fél által kívánt ~ot (pl. az általa bejelentett tanút). Ilyenkor a fél ragaszkodhat a ~ engedélyezéséhez. Az erről támadt mellékes kérdést maga a bíró dönti el, mégpedig a lehető leggyorsabban (1527.k. 2.§, 1629.k. 5). A CIC egyes ~fajtáknak külön fejezetet szentel. Ezek: a →felek nyilatkozata, az →okiratok, a tanúvallomások, a →szakértők, a bírói kiszállás és szemle, valamint a →vélelmek. - Rendes körülmények között a bírónak csak a →perfölvétel után szabad ~okat gyűjtenie. Ennél korábban csak súlyos okból teheti meg (1529.k.). A CIC 1917:1730.k. szerint ehhez megfelelő ok is elegendő volt. A jelenlegi szigorúbb feltételt az indokolja, hogy sokfelé szokásossá vált a ~oknak a perfölvétel előtti összegyűjtése, melyet gyakran épp az ügyvédek végeztek. E.P.

Erdő 1991:594.