Magyar Katolikus Lexikon > B > bevonulás Jeruzsálembe


bevonulás Jeruzsálembe (gör. baiophorosz): képtípus, mely a Virágvasárnap fő eseményét, a húsvétra Jeruzsálembe érkező Jézus bevonulását és fogadtatását ábrázolja (Mt 21,1-11; Mk 11,1-10; Lk 19,29-40; Jn 12,12-19). - Krisztus szenvedésének és megdicsőülésének útját már az óker. gondolkodás diadalmenetnek tekintette. Ennek megfelelően a róm. cs-ok bevonulásához hasonlóan is ábrázolták (Junius Bassus szarkofágján, Róma, S. Pietro altp-a, 359.), de legtöbbször leegyszerűsítették: a szamáron ülő Krisztust 2 tanítvány kíséri, s egy v. több hívő üdvözli. Zakeus egy fán ül, hogy láthassa Krisztust. Bizánci hatásra az ábrázolásokon egyre több részlet tűnik fel: Jeruzsálem kapuját architektonikusan képezik ki, sokan sietnek Krisztus elé, tömeg kíséri. Világos a bizánci hatás a kevés mozgású, de erőteljesen ragyogó színű reichenaui festőisk. képein (II. Henrik perikópás kv-e, München, Áll. Kvtár, 1007; a Biblia Queriniana evangeliáriuma, Brescia, 11. sz.). A 14. sz: Giotto szakad el a bizánci mintától (Scrovegni-kpna, Pádua). Duccio Maestáján a diadalmas hangulat szerencsésen párosul egy gondosan mélyülő tér létrehozásának kísérletével (Siena, Opera del Duomo, 1308-11). A kk. végi táblaképeken fogy a szereplők száma, Krisztus követői és a városkapuban álló helybeliek ketten-hárman vannak (András-oltár Mestere, Bp. Szépműv. Múz., 1450 k.). - D-ném. ter-en szokás volt a virágvasárnapi körmenetben egy szamárháton ülő, áldó mozdulatú Krisztus szobor. A barokk festők táj- és városképeket festettek tarka néptömeggel. V.J.

Kirschbaum I:593. - Sachs 1980:109. - Onasch 1980:92.

új!