Magyar Katolikus Lexikon > B > beleegyezés


beleegyezés: a →szabad akarat tette, hozzájárulás egy külső vagy belső →cselekedethez. Több motívum esetén fontolgatás, habozás előzi meg, melynek végén az akarat egy döntéssel az egyik oknak enged. Egyetlen erős motívum esetén a ~ azonnali lehet. - 1. Az erkölcstanban a beszámítható cselekedet lényeges eleme. Teljes és szabad ~ nélkül a tárgyilag súlyos vétség nem számít bűnnek, v. a →halálos bűn →bocsánatos bűnné válik. Ahhoz, hogy maga a ~ mint belső cselekedet beszámítható legyen, a figyelem, az értelem állásfoglalása is szükséges. Mert ha valaki nem figyel egy tett megengedett v. tiltott voltára, ~e fogyatékos v. hiányzik. Emellett különbözik a ~től az érzelemvilág, a test v. magának az akaratnak spontán rezdülése v. elriadása. Az aggályosságra hajló lelkiismeretet a ~ meglétének kérdésében eligazíthatja a megfontolás: reflexszerűen kerüli-e a halálos bűnt; a konkrét esetben elkerülte-e a könnyen elkövethető bűnt; azonnal állást szokott-e foglalni a felbukkanó rosszal szemben. - 2. A jogban a ~ a →szokásjog kialakulásának elengedhetetlen föltétele, azaz a törvényhozó ~e nélküli szokás nem alkot jogot. - ~ nélkül nem lehet →szerződést kötni, mert a szerződés a felek kölcsönös ~én alapul. Ha a ~ hiánya v. színlelése bizonyítható, a →házasság is érvénytelen. →házassági beleegyezés **

KL I:178.