Magyar Katolikus Lexikon > B > belátás


belátás: 1. →intuíció. - 2. a mai pszichológiában az összefüggések pillanatszerű fölismerése (meglátása) olyan részigazságok között, melyeket a diszkurzív gondolkodás nem képes átfogni; ily módon egy tény/tétel igazságáról/hamisságáról való bizonyosság megszerzése. Jóllehet meg kell különböztetni a spekulatív-tételes gondolkodástól (s a véletlen rátalálástól is), a →lélek képességeinek foglalkoztatása és a rendszeres tanulás a ~ képességét is fejleszti. Az intuíciótól az különbözteti meg, hogy részigazságok és érzelmek befolyásolják. Lényeglátó és integráló képesség kíséri. Az erkölcsi ~ a jócselekedethez szükséges eszközök és utak felismerésének képessége (Arisztotelész). - A ~ alakítja az ember meggyőződését. Minél szilárdabb, hagyományhoz ragaszkodóbb és érzelmileg telítettebb egy meggyőződés, annál nehezebb új ~hoz jutni; s bizonyos szituációk, ill. a környezet is akadályozhatja a szükséges ~ megszületését. - 3. A Szentírásban a bölcsességi kv-ek szerint a ~t Isten adja az embernek a bölcsesség gyümölcseként (Jób 38,36; 39,26), de az embernek törekednie kell megszerzésére. A ~ képességét bizonyos lelki szegénység kíséri. A Szentírás szerint jobb a ~sal istenfélelemben, mint az összefüggések okoskodó, öncélú keresgélésével törvényszegésben élni (vö. Sir 19,24). A Szentlélek ajándékai közül a tudományhoz kapcsolódik. A ~ra szükségünk van személyek és a szituációk mérlegeléséhez, de önmagunk megismeréséhez, s a türelem, az alázatosság és a szeretet gyakorlásához is. **

Schütz 1988:29. - Római Katekizmus 1993:1831.