Magyar Katolikus Lexikon > B > beiktatás


beiktatás (lat. institutio): az egyházi hivatalok betöltésekor a hivatal átadásának módja, ha a személy kiválasztása →bemutatás útján történt. - 1629: a nagyszombati egyhm. zsin. rendelkezése szerint: „A plébános és a javadalmasok mindenekelőtt az ordinárius vagy megbízottja előtt tegyék le a katolikus hitvallást a trienti forma szerint; esküdjenek meg, hogy engedelmesek lesznek, a rájuk bízott egyházi jogokat és javakat megvédik és megőrzik, s amit mások elvesztettek, ha lehet, visszaszerzik. Ezek után a főesperes vagy más alkalmas elöljáró iktassa be a plébánost: hívja össze a népet, mutassa be nekik a jelöltet, akit az érsek alkalmasnak talált, hogy plébánosként oda küldje, és buzdítsa a híveket, hogy atyjukként tiszteljék őt. Aki átveszi a plébániát, készítsen mindenről leltárt, s ha távozik, eszerint adja át.” - A hatályos jog szerint a ~t az illetékes egyh. hatóság végzi. A törv-esen bemutatott és a hatóság által az illető hiv-ra a kánoni követelmények szerint (vö. 149.k.) alkalmasnak talált személy ~ára a hatóság köteles, ha az illető a bemutatást maga is elfogadta. Ha több ilyen bemutatott jelölt van, ezek valamelyikének, de bármelyikének ~a kötelező. Tehát ha egyetlen ilyen alkalmasnak talált bemutatott van, annak joga lesz a ~hoz, ha több van, ezek egyikének sincs joga a ~hoz, csupán a hatóság köteles valamelyikük ~ára. E.P.

Péterffy II:250. - Erdő 1991:133.