Magyar Katolikus Lexikon > B > beavatás


beavatás (lat. initiatio): szertartások összessége, amely által valaki egy társadalmi vagy vallási szervezet tagjává lesz. - Mind az etnológiában, mind a vallástört-ben szerepel. A primitív törzseknél a fiatalok ~i szert-sal válnak a törzs v. a nép teljes jogú tagjaivá. Az egyes műveltségekben a szert-ok különbözők, de fölismerhetők bennük közös vonások. - Az ókori misztériumvallásokra is jellemző volt a ~. A vallási elöljáró (müsztagogosz) a ~ra elkülönített helyen bevezette a jelentkezőket a vallás titkaiba, s titoktartásra kötelezte őket. A ~t jelképes szert-okkal történt, amelyek valamiképpen az istenséggel való kapcsolatot v. annak sorsában való részesedést fejezték ki. A fő hangsúly a katartikus élményen volt, amit fényhatással, énekkel, tánccal, vérrel való meghintéssel v. akár nemi aktussal értek el. A beavatott részese lett valamilyen megváltódásnak, mint ahogy azt különösen az →eleusziszi misztérium, a Mithrász- v. az Izisz-kultusz hirdette. - Az ÓSz a fiúgyermeket a születés utáni 8. napon végrehajtott körülmetéléssel tekintette a vallási közösség tagjának. Ekkor adtak nevet a gyermeknek, aki az Istennel kötött szöv-nek is hordozója lett. Eredetileg a körülmetélés az egy Isten elismerésének jelképe volt, később - főleg a fogság után - öncélúvá vált, és a törv-magyarázók fölfogásában úgy élt, mint a kiválasztottság és az üdvösség biztosítéka. - Jézus a régi szöv-gel szemben egyetemes küldetést adott vallásának. Az ap-ok tudták, hogy Jézus a Vele való közösséget nem testi jelekhez kötötte, hanem a hithez. Amikor Pál ap. a pogányok között megkezdte az evang. terjesztését, nem kötelezte a hívőket a körülmetélésre és a mózesi törv. megtartására, hanem csak hitre és Krisztus követésére. Ezt a magatartást az ap. zsin. is sztesítette. Az Egyh. kezdettől fogva ugyanígy elvetette a pogány vallások ~i szert-ait is. Krisztus tanítása alapján ui. Isten megismeréséhez nem titkos utak vezetnek, hanem szavának meghallása és engedelmes elfogadása. A szeretet parancsa épp arra kötelezi a hívőket, hogy ne elkülönülve, hanem felebarátaik között gyakorolják az egyetemes testvéri szeretetet. - A 4. sz. gör. nyelvű egyh. íróknál tapasztalható bizonyos visszatérés a misztériumvallások nyelvéhez, s ők emlegetik a ~ szót is. Ez azonban csak a kerség kegyelmi hatásának mélyebb kifejezésére alkalmas új szavak/fogalmak kereséséből adódott. S egyben rámutattak arra is, hogy a ker. ~ szellemi és kegyelmi, nem úgy, mint egyes eretnekeké abban a korban (pl. a karpokraciánusok a jobb fülükön hordtak pecsétet, a messzaliánusok a tűzkeresztséget alkalmazták, a montanisták állítólag a rituális gyermekgyilkosságot is). - Az újabb teol. nyelv egyre jobban bevezeti az iniciáció fogalmát a ker. szókincsbe. Elsősorban azzal a célzattal, hogy tudatosítsa a ker. élet alapját, a hitet, a megtérést és a kegyelmi átalakulást a keresztségben és a bérmálásban. A vallásos életnek azt kell kibontakoztatnia, amit a sztségi megigazulásban megkaptunk: Isten gyermekeinek nagykorú életét. G.F.

Flaade, M.: Birth and Rebirth. New York, 1958. - MS V:305, 330. - Schütz 1988:26.