Magyar Katolikus Lexikon > B > balkáni magyar hadjáratok


balkáni magyar hadjáratok: A magyar államterület szempontjából a Balkán felé néző Déli-Kárpátok-Duna-Száva határ védelme a középkorban nagy jelentőségű volt, főleg amikor D-ről nagyhatalmak (Bizánc, majd a Török Birod.) törtek előre. - A kalandozások néhány hadjárata a 900-as évek elejétől bizánci ter-ek ellen irányult. Ezeknek 970: az arkadiapoliszi vereség vetett véget. A balkáni m. terjeszkedés első, egyetlen maradandó lépése az akkor még a Kapella-hg. és a tengerpart között fekvő Horváto. megszerzése. 1091: Szt László nővére, a horvát kir. özvegye adta át orsz-át a m-oknak. A fegyveresen ide vonuló László címei közé fölvette a Szlavónia és Moesia kir-a címet. A tengerparti részek birtokbavétele csak Kálmán kir. alatt fejeződött be, ám Dalmácia birtoklásáért évsz-okon át küzdeni kellett Velencével. A m-bizánci viszony csak az 1160-as években vált kritikussá, amikor I. Mánuel cs. hódításaival jelentős ter-ek (köztük Horváto. és Szlavónia egy része) kerültek bizánci fönnhatóság alá. A ~ és a dinasztikus kapcsolatok eredményei a m. kir. címben is megmutatkoztak. II. (Vak) Béla 1141: fölvette a Ráma-Bosznia királya, Imre 1202: a Szerbia királya címet. A 2. bolgár cárság, ill. Szerbia függetlenedésével, Bizánc átmeneti bukásával a 13. sz. közepére megszerveződött a m. bánságok rendszere: Szörény, Macsó, Bosznia (majd ezekből az ozorai, sói, barancsi, kucsói; a 15. sz. végén jajcai és szeberniki bánság). A m. katonai jelenlét IV. Béla veje, Rasztiszláv ÉNy-bulgáriai uralma idején és utóda, Szventszláv Jakab alatt a legjelentősebb, amikor 1259, 1261, 1263, 1266: hadjáratokra került sor. IV. Béla még 1255: fölvette a Bulgária királya címet. A m. határtól D-re bánságok szervezése, mögötte hűbéres v. lojális fejedségek életben tartása mindvégig jellemzője a m. pol-nak. Havasföld, Szerbia, Bosznia, Bulgária esetében ez időről időre sikerrel járt. - A török hatalom előrenyomulásával a katonai-pol. helyzet alapvetően megváltozott. Velük szemben a m. áll. nem rendelkezett akkora anyagi-katonai erővel, hogy ellenséges támadás esetén hűbéreseit meg tudja védelmezni. Az ottani ort. kerség és a →bogumilok mozgalma is akadályozta a rendezett államközi kapcsolatokat, mivel a m. katonai jelenlét egyúttal térítő jellegű is volt. Nagy Lajos kir. és Tvartkó István, Bosznia bánja 1357: egyezményt kötöttek, melyben Tvartkó megígérte, hogy hű lesz a m. kir-hoz, és föllép a bogumilok ellen, de, úgy tűnik, egyik ígéretét sem teljesítette. 1363 tavaszán 2 m. sereg indult István bán ellen. Az egyik sereg, melyet Kont Miklós nádor, esztergomi érs. vezetett, a Szávától D-re fekvő Szebernik (ma Srebrenica) várát vette ostrom alá, de nem tudta bevenni. A Lajos kir. vezette másik sereg sem járt sikerrel. Szokol (ma Sokolac) várának sikertelen ostroma után Lajos serege visszavonult. István bánt 1365: lázadás űzte el Boszniából, majd Nagy Lajos kegyéből visszanyerte báni méltóságát. - Az első m-török összeütközés évében, 1363: alakította ki Nagy Lajos ÉNy-Bulgáriából a bolgár v. vidini bánságot. A törökellenes akciók sorába tartozik 1375: a havasalföldi hadjárat is. A m. kir. megpróbálta a balkáni áll-okat együtt harcba állítani a török ellen, de I. Murád szultán a m. segélyhadak ellenére is győzött (Rigómező, 1389). Zsigmond kir. sokat tett a m. befolyású balkáni övezet fönntartásáért. Ezt jelzik szerbiai (1389, 1390, 1392 stb.), boszniai (1394, 1398, 1400 stb.) hadjáratai, 1395: Kis-Nikápoly bevétele és 1396: a nikápolyi (vesztes) csata. Zsigmond legnagyobb eredménye, hogy Nándorfehérvár örökség útján megszerzett várát 1427: fegyverrel megtartotta. Hunyadi János színrelépése 1442-től a balkáni erőviszonyokon is módosított, de alapvetően nem változtatta meg azokat. 1443/44 telén és 1445: vezetett hadjáratai Szerbia és Bosznia fölmentését hozták, ám vereségei (Várna, 1444, s főleg Rigómező, 1448) balkáni szomszédainknál mindenütt a törökbarát irányzatokat juttatták hatalomhoz. II. Mohamed török szultán (1451-81) serege 1463. V: elfoglalta Boszniát, s benne a fontos Jajca várát. I. Mátyás kir. szövets-et kötött Velencével, és kb. 20.000 főnyi seregével 1463. IX. 23: Bosznia ter-ére behatolva Jajca ellen vonult, melynek ostromát X. 12: kezdte el. A várost 4 nap alatt elfoglalta, fellegvárat azonban 700 janicsár 2 hónapig tudta védeni, s csak XII. 26: az éhség kényszerítette őket megadásra. A fogságba esett 430 janicsár majdnem mind Mátyás szolgálatába állt, parancsnokukkal, Juszuf béggel együtt. A m. csapatok kb. 60 erősséget foglaltak el, és egész É-Boszniát meghódították. Mátyás Hídvégi Székely Jánost tette meg Jajca parancsnokává és Szapolyai Imrét nevezte ki Bosznia bánjává. Mátyás, kihasználva a törökök főseregének távollétét, 1480. III: nagy - a források feltehetőleg túlzó adatai szerint 70.000 főnyi - sereggel indult támadásra. Seregei 3 irányból támadtak: Nagy István moldvai vajda (1457-1507) erdélyi csapatokkal együtt III: a Havasalföld ellen vonult, maga Mátyás a fősereggel Bosznia ellen, Kinizsi Pál XI: Szerbia ellen. A hadjárat során Szarajevó és Szendrő mellett vívtak nagyobb csatát; mindkettő a m-ok győzelmével végződött. Mátyás a Mo. határai mellett fekvő török hódoltsági ter-eket elpusztította, a szerb és bosnyák lakosság nagy részét Mo-ra telepítette. A források arról számolnak be, hogy az összes boszniai várost - köztük Szarajevót - fölégette. - II. Ulászló uralkodása (1490-1516) alatt csak portyázások voltak (Szerbia: 1481, 1493, 1502), majd 1526-ig a küzdelem már a →délvidéki végvárrendszer létéért folyt. B.A.

Kristó 1988. - Mo. hadtört. 1984/I:74, 118, 126. - Mohács 1986:11.