Magyar Katolikus Lexikon > B > balázsáldás


balázsáldás, balázsolás: Szt Balázs napján (febr. 3.) két (régebben X, ma Y alakban összekötött) gyertyával adott áldás „torokbetegség és minden más baj” ellen. - Balázst K-en a gör-ök már a 6. sz: a torokbaj ellen védő sztként tisztelték, s gyertyát ajánlottak föl gyógyulásukért. A 12. sz: tűntek föl a torokbaj ellen védő (áldó) könyörgések. - Mo-on a 16. sz-tól ismerjük a gyertyaáldást és a ~ könyörgését. A ~ neve a Dunántúl egyes részein toroknyomás, Jászladányban torkoskodás, Sükösdön gudurázás. A ~ sajátos népi fejleménye, hogy Apátfalván a tp-ban megbalázsoltak megsimogatják az otthon maradottak torkát, hogy azoknak se fájjon. Honti gyerekek nekivetkőzve, benn a szobában „Balázs táncát” járták. Hercegszántó sokác assz-ai Balázs napján gyermekeik nyakába több színes, összesodrott szálat kötöttek, és azt a sztelt gyertya viaszával is megdörzsölték. Torokgyík ellen viselték egészen az első tavaszi égzengésig. Amikor ezt meghallották, a gyermekek meghemperegtek a füvön, leszakították az összesodort szálakat, és már nem hordták tovább. **-S.N.

Radó II:955. - Bálint II:202.