🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > babiloni fogság
következő 🡲

babiloni fogság: 1. Judea királysága népének babiloni tartózkodása Kr. e. 597-536-ig. Jeruzsálem elfoglalása után Nebukadnezár Babilonba hurcoltatta a kir. családot, az udvart, a nemességet, a katonákat és amesterembereket (a papokat nem); a 2Kir 24,14 szerint 10.000, a 24,16 szerint 7000 embert. Kr. e. 586: újabb deportálás történt. A ffiak számát 15.000-re becsülik. Útjuk Babilonig fárasztó és megalázó volt (Iz 45,14; Jer 40,1). A fizikai szenvedést növelte a szt várostól és a tp-tól való elszakadás. Jogi helyzetük a szabad babiloni polgár és a rabszolga között volt. Kezdetben földművelők és állatatenyésztők, majd egy részük városokba települt, iparos és kereskedő lett. Néhányan magas ranghoz és nagy gazdagségra jutottak. Amikor Kürosz 536: elbocsátotta a zsidókat, sokan diaszpórában maradtak. A hazatérők száma 50.000 körül lehetett. - Ikgr. Ábrázolása a 136. zsolt. illusztrációjaként fordul elő (Utrechti Psalterium, 9. sz.). - 2. átvitt értelemben az →avignoni fogság. **

Kirschbaum I:235. - BL:1642. (száműzetés)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.