Magyar Katolikus Lexikon > B > babérfa


babérfa (lat. Laurus nobilis): a babérfélék (Laureaceae) családjába tartozó kis termetű örökzöld fa. - Erős illatú, bőrnemű levele a termésével együtt drog. Már az ókorban használták ételízesítésre. Delphoiban a papnő babérlevelet rágva jósolt. Később a ~ levele a halhatatlanság és a művészi nagyság jelképe lett. A legjelesebb róm. költők aranyból készült „babérkoszorút” kaptak. - A ker. műv-ben a győzelem jelképe. Az óker. szarkofágokon a bűn és a halál fölötti győzelem jeleként legtöbbször a keresztet v. a →Krisztus-monogramot övezi. Az elhunyt arcképe körül v. a →huszonnégy vén feje fölött az örök élet jelképe. Olykor az élet fájaként és a Paradicsomkertben ábrázolják. A szüzek és a vt-k ált. attrib-a. L.F.

Lipffert 1976:65. - Kirschbaum III:106.