Magyar Katolikus Lexikon > B > büntetendő cselekmény


büntetendő cselekmény, bűncselekmény (lat. delictum): a →büntető törvény vagy parancs szándékosság vagy gondatlanság miatt súlyosan beszámítható, külső megsértése (1983: 1321.k. 1-2.§; vö. CIC 1917: 2195.k. 1.§). - I. A ~ elemei. 1. Tárgyi eleme a törv. v. parancs külső, de nem föltétlenül nyilvános v. mások által ismert áthágása. A törv. v. parancs nem csupán tételes egyh. törv. v. parancs lehet, hanem az ún. természeti törv. v. a tételes isteni törv. is (ha ez az 1399.k. szerint büntethető). - 2. Alanyi eleme az erkölcsileg és jogilag súlyos →beszámíthatóság, aminek oka lehet szándékosság (dolus), v. vétkes gondatlanság (culpa), melyet a kötelező gondosság elmulasztásának is nevezhetünk (vö. 1321.k. 2.§). Az alapvető jogvélelem amellett szól, ha valaki a szabályt külsőleg megszegte, ez részéről beszámítható volt (1321.k. 3.§). A Codex szerint a szándékosan elkövetett ~ fokozottabban büntethető, mint a gondatlanságból elkövetett. Ez utóbbi ugyanis csak akkor büntethető, ha ezt a törv. v. a parancs jelzi. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a kötelező gondosság elmulasztása miatt elkövetett egyéb áthágás címén ne lehetne kártérítési igényt érvényesíteni (vö. 128.k.). Ez ugyanis nem büntetés. - 3. Törvényi eleme a törv-hez v. a parancshoz fűzött büntető szankció. Az ilyennel el nem látott törv. áthágása csak az 1399.k. szerint büntethető. - II. Képtelenség a ~re. Akik tudatos és szabad emberi →cselekedetre képtelenek, azok képtelenek ~ elkövetésére is. Aki állapotszerűen híjával van értelme használatának, az a jog szerint akkor is képtelen ~ elkövetésére, ha olyankor szegte meg a törv-t v. a parancsot, amikor egészségesnek tűnt (1322.k., vö. 99.k.). - III. Mentő körülmények. Ha az elkövető személyében képes is ~ elkövetésére, a törv. v. a parancs áthágóját a jog (1323.k.) mentesíti a büntetés alól, ha: 1. Tizenhatodik életévét még nem töltötte be (egyébként csak 7. életévének betöltéséig minősülne cselekvőképtelennek, 97.k. 2.§); 2. Hibáján kívül nem tudta, hogy törv-t v. parancsot szeg meg. Ha csupán a törv-hez v. a parancshoz fűzött büntető szankcióról nem tudott, ez nem mentő körülmény. A tudatlansággal azonos megítélés alá esik a tévedés és a figyelmetlenség is; 3. Fizikai erő v. olyan véletlen hatására cselekedett, amelyet nem láthatott előre, v. amely ellen, bár előre látta, nem tudott védekezni (vö. 125.k. 1.§); 4. Súlyos félelemtől kényszerítve v. szükségből, ill. súlyos kellemetlenségtől késztetve cselekedett. Ilyenkor nem csupán az abszolút súlyos, hanem a viszonylagosan (az illető személyhez mérten) súlyos félelem is mentő körülmény. Nem mentesít viszont sem a félelem, sem a szükség, sem a súlyos kellemetlenség, ha a cselekedet belsőleg rossz v. a lelkek kárára válik. Szükséghelyzet akkor áll fenn, ha a személy kényszerítve érzi magát törv-be ütköző ~ végrehajtására annak érdekében, hogy magát v. valaki mást megmentsen a tényleges veszélytől. Ennek a veszélynek nem lehet vétkes oka a szükséghelyzetben cselekvő személy. Föltétel az is, hogy a veszélyt ne lehessen másként elkerülni, mint a törv. áthágásával. A súlyos kellemetlenség nem azonos a magában a törv. megtartásában álló esetleges kellemetlenséggel (pl. adó befizetése), hanem kívülről járul ahhoz; 5. Jogos önvédelemből cselekedett az igazságtalanul ellene v. más ellen támadóval szemben, föltéve hogy ennek során a kellő mérsékletet megtartotta; 6. Nem rendelkezett értelme használatával. Ez akkor is mentő körülmény, ha az elkövető egyébként teljesen beszámítható, és csak a ~ pillanatában volt értelme használatának híjával. Nem áll fönn viszont ez a mentő körülmény bizonyos olyan helyzetekben, amikor az illető saját hibájából került ebbe az állapotba (vö. 1324.k. 1.§ 2, 1325.k.); 7. Hibáján kívül úgy vélte, hogy fennáll valamelyik a 4. v. az 5. p-ban említett körülmények közül. - Ezek a mentesítő okok részben magának a dolognak a természetéből adódnak, hiszen a 2., 3., 5., 6. és 7. p-ban említett esetekben meg sem valósul a ~. Más mentesítő okok (vö. 1. és 4. p.) nem annyira a dolog természetéből, mint inkább a törv-hozó tételes rendelkezéséből fakadnak. Olyan helyzetekre vonatkoznak ugyanis, melyekben nem kizárt a súlyos beszámíthatóság, mégis mivel ezek a körülmények a beszámíthatóság súlyosságát gyakran jelentősen csökkenthetik, a jog ilyenkor eltekint a büntetéstől. A részleges törv. rendelhet más mentő körülményeket is, mégpedig akár egy. szabállyal, akár egyes ~ekre (1327.k.). Parancsban csak olyan mentő körülmények állapíthatók meg, melyek a parancsban rendelt büntetéstől mentesítenek. - IV. Enyhítő körülmények: azok a jelenségek, mozzanatok, melyek a tettes alanyi bűnösségét, v. a ~t tárgyi szempontból kisebbítik. A CIC csak olyan körülményeket említ, melyek csökkentik a beszámíthatóságot, de nem olyan mértékben, hogy a büntethetőséghez szükséges súlyos beszámíthatóságot megszüntetnék. Ezek (1324.k.): 1. Az értelem tökéletlen használata; 2. Az értelem használatának hiánya olyan ittasság v. más hasonló szellemi zavarodottság miatt, melyben az illető volt a hibás; 3. A súlyos szenvedély, ha a ~t ennek hevében követték el. Ahhoz, hogy ez a szenvedély enyhítő körülmény legyen, az szükséges, hogy ne előzze meg és ne akadályozza meg teljesen a mérlegelést és az akarati beleegyezést (ekkor ugyanis már mentő körülmény lenne, mert az értelem használatának hiányát jelentené, vö. 1323.k. 6.), ill. az elkövető ne szándékosan keltse föl v. táplálja magában (mert akkor súlyosbító körülmény volna, vö. 1325.k.); 4. A kiskorúság, ha az elkövető 16. életévét már betöltötte; 5. Az akár csak viszonylagosan is súlyos félelem, szükség és súlyos kellemetlenség olyan esetekben, mikor az elkövető ezek valamelyikének hatására cselekedett, föltéve hogy maga a ~ belsőleg rossz v. a lelkek kárára válik. Ha maga a ~ nem ilyen, akkor - mint fentebb említettük - ugyanezek a körülmények mentesítő hatásúak; 6. A jogos önvédelem olyan esetekben, amikor az elkövető nem tartotta meg a kellő mérsékletet; 7. A súlyos és igazságtalan provokáció, föltéve hogy a tettet az ilyen provokálóval szemben követték el. Ebben az esetben akkor is fönnáll az enyhítő körülmény, ha nem igazolható, hogy a provokáció hatására a tettesben súlyos szenvedélyek (vö. 1324.k. 1.§ 3.) támadtak; 8. A súlyos félelem (megfélemlítés), szükség, súlyos kellemetlenség, jogos védelem (vö. 1323.k. 4-5.) helyzetének téves vélése, mikor ezek nem állnak fenn. Ez a körülmény akkor enyhítő hatású, ha az elkövető tévedése saját hibájából fakad. Ha ugyanis az illető hibáján kívül téved, a körülmény mentő hatású (vö. 1323.k. 7.); 9. A törv-hez v. a parancshoz fűzött büntetés vétlen nem tudása. Aki hibáján kívül magáról a törv-ről v. a parancsról sem tud, mellyel cselekedete ellenkezik, - mint fentebb említettük - teljesen mentesül a büntetéstől; 10. A nem teljes, de súlyos beszámíthatóság. Ennek az imént fölsoroltakon kívül más fajtái is lehetnek, melyeket a kánon nem nevez meg. - Nem rendelkeznek enyhítő hatással bizonyos, a beszámíthatóságot csökkentő, s így az egy. jogban egyébként mentőnek v. enyhítőnek számító körülmények, ha az illető szándékos magatartása okozta őket (1323. és 1324.k.). Az 1325.k. szerint nincs sem mentő, sem enyhítő hatása a vaskos v. hanyag, ill. a szándékos →tudatlanságnak, továbbá a ~ elkövetése v. mentése érdekében mesterségesen keresett részegségnek v. más lelki zavarnak (pl. kábítószer), valamint az érintett által szándékosan keltett v. táplált szenvedélynek. - V. Súlyosbító körülmények esetén a bíró a tettest a törv-ben v. parancsban megszabottnál súlyosabban büntetheti. A súlyosbítás tehát fakultatív. Az egy. jogban (1326.k.) érvényes súlyosbító körülmények: 1. Visszaesés. Ez az egyhjogban akkor súlyosbító hatású, ha: a) az illetőt már elítélték, v. kinyilvánították az →önmagától beálló büntetést; b) az elkövető kitart a ~ben, ill. megismétli azt; c) a körülményekből józanul a rossz akaratban való makacsságára lehet következtetni; 2. A méltósággal, a hatáskörrel v. hivatallal való visszaélés a ~ elkövetése érdekében. A CIC 1917 még a sértett méltóságát is súlyosbító körülménynek tekintette (2207. k. 1.), a CIC 1983: csak az elkövető méltósága súlyosbító hatású (1326.k. 1.). Az Egyh-ban ugyanis a pásztorok testvéreik szolgálatára vannak jelen (vö. LG 18), így elegendőnek látszik a bizonyos egyh. szolgálatokat betöltő személyeknek az a sajátos védelme, melyet az 1370.k. tartalmaz; 3. A kötelező gondosság elmulasztása, ha: a) a büntetést gondatlanságból eredő ~re rendelték; b) a tettes az eseményt előre látta; c) mégis elmulasztotta a megelőzésére azokat az óvintézkedéseket, melyeket bármely igyekvő ember megtett volna (1326.k. 1.§ 3). - A részleges törv. a fölsoroltakon kívül más enyhítő v. súlyosbító körülményeket is megállapíthat, ugyanígy parancsban is megjelölhetők olyan körülmények, melyek a benne rendelt büntetést súlyosbítják (1327.k.). - VI. A kísérlet: ~ kísérletéről akkor beszélünk, ha megvolt az elkövetés szándéka, megkezdődött a ~ végrehajtása (nem csupán az előkészület), de a ~ nem nyert befejezést (vö. 1328.k. 1.§). A kísérlet jogi hatásai függnek egyrészt a befejezetlenség okától, másrészt a végzett ~ek v. mulasztások természetétől. 1. Ha a befejezetlenség oka a tettes önkéntes elállása volt, a kísérlet nem büntethető, kivéve ha a ~ természeténél fogva ~ végrehajtására vezető volt, és belőle botrány, más súlyos kár v. veszély fakadt. Ez utóbbi esetben a tettes megfelelő büntetéssel büntethető (tehát büntetése nem kötelező), de ennek a büntetésnek enyhébbnek kell lennie, mint ami a befejezett ~ért járna (1328.k. 2.§); 2. Ha a befejezetlenség oka nem önkéntes elállás volt, hanem más tényező, de a ~ek maguk nem is vezettek természetüknél fogva a  ~ végrehajtására (pl. alkalmatlan eszközökkel v. alkalmatlan tárgyon végrehajtott kísérlet, ill. önmagában közömbös cselekmény v. mulasztás), a kísérlet ugyancsak nem büntethető, kivéve ha ezt a törv. v. a parancs külön bünteti (1328.k. 1.§). Ilyenkor azonban nem pusztán egy ~ kísérletéről, hanem inkább kísérleti ~ről van szó; 3. Ha a kísérleti cselekmények v. mulasztások természetüknél fogva a ~ végrehajtására vezettek, de a tettes akaratán kívül eredménytelenek maradtak (meghiúsult ~), a tettes - a hatóság megítélése szerint - vezekléssel v. büntető óvintézkedéssel sújtható. Ugyanezekben az esetekben - akárcsak önkéntes elálláskor - büntetés is kiszabható, ha a kísérlet botrányt, más súlyos kárt v. veszélyt okozott. Ennek a büntetésnek a befejezett ~re rendeltnél enyhébbnek kell lennie (1328.k. 2.§).  - VII. Az együttműködés. A több személy együttműködésével elkövetett ~ek büntetését a CIC 1983 az előző Codexnél egyszerűbben szabályozza. Nem tér ki az együttműködés típusainak fölsorolására, csupán több személynek egyetlen ~ben való együttműködéséről szól, s megelégszik azzal, hogy a főtettest (auctor principalis) megkülönbözteti a többi együttműködőtől (complex). Együttműködők azok, akik a  ~ elkövetésére vonatkozó közös szándékkal működnek együtt a ~ben (vö. 1329.k. 1.§). Az együttműködő a különböző jogrendekben szokásos, de a CIC-ben kifejezetten nem említett tipizálás szerint lehet: társtettes, ha közös elhatározással, egyszerre és fizikailag működik együtt a ~ben; részes, ha tevékenysége nem terjed ki a ~t végrehajtó tettre, hanem ahhoz v. csak erkölcsileg (fölbujtó), v. fizikailag, de a ~i tényállás egyetlen elemét sem megvalósítva (bűnsegéd) járul hozzá. - A CIC-nek az együttműködőkre vonatkozó előírásai mindenfajta együttműködőre, tehát nem csupán a társtettesekre, hanem a részesekre is vonatkoznak: 1) Utólag kimondandó büntetés esetén a büntető törv-ben v. parancsban kifejezetten nem említett (ha említik őket, intézkednek arról is, milyen büntetést érdemelnek) együttműködők ugyanolyan büntetést kapnak, mint a főtettes, v. azzal egyenlő súlyú, v. enyhébb más büntetést (1329.k. 1.§). A valóságos együttműködés mértéke szerint a büntető hatóságnak kell megítélnie az együttműködés fokát és így az érte járó büntetés súlyosságát; 2) Önmagától beálló büntetés esetén a törv-ben v. parancsban nem említett együttműködők beleesnek a ~hez fűzött önmagától beálló büntetésbe, ha: a) szükséges közreműködők, vagyis olyanok, akik tevékenysége nélkül a ~t nem követték volna el; b) a büntetés olyan természetű, hogy alkalmazni lehet rájuk (1329.k. 2.§). Szükséges közreműködőnek szokás tekinteni a szükséges fizikai közreműködőn kívül a megbízót és a fölbujtót is. E.P.

Erdő 1991:485.