Magyar Katolikus Lexikon > B > büntető törvény


büntető törvény (lat. lex poenalis): olyan →törvény, amelyhez →büntetést fűztek. - Kiadója az a hatóság, akinek általában törv-hozói hatalma van, és nem csupán saját ~eket adhat ki, hanem saját törv-nyel megfelelő büntetést is fűzhet az isteni v. a fölsőbb hatóság által hozott egyh. törv-hez illetékességének területi és személyi határai között (1315.k. 1.§). A törv. akkor is büntető, ha csak meghatározatlan v. akár fakultatív büntetést rendel (1315.k. 2.§). - Az Ap. Sztszék közp. hatóságai pl., melyeknek illetékessége a bíróságok kivételével csak a végrehajtói hatalom gyakorlására terjed ki, nem hozhatnak törv-eket v. általános határozatokat, kivéve ha a pápa erre kifejezetten fölhatalmazza őket (30.k.). Ez azt is jelenti, hogy ~t sem alkothatnak különleges p. fölhatalmazás nélkül. Ilyenre hivatkozik pl. a Hittani Kongr-nak az a határozata is, mely önmagától beálló kiközösítést rendelt a gyónásról hangfölvételt készítőkre v. a gyónásban elhangzottakat tömegtájékoztatási eszközökkel terjesztőkre. - A részleges törvényben való büntetésrendelés lehetőségét a jog bizonyos megszorításokkal korlátozza: 1. Ha az egyetemes törv. egy cselekményre már tartalmaz büntetést, a részleges törv. ehhez további büntetéseket csak nagyon súlyos szükségből fűzhet (1315.k. 3.§); 2. Ha az egyetemes törv. meghatározatlan v. fakultatív büntetést helyez kilátásba, a részleges törv. ehelyett meghatározott v. kötelező büntetést írhat elő. Ilyenkor azonban az egyetemes törv-ben szereplő szankció konkretizálásáról, és nem az ahhoz való hozzáfűzésről van szó. Ezért a jog nem kívánja meg, hogy nagyon súlyos szükség álljon fenn; 3. A klerikusi állapotból való elbocsátást részleges törv-nyel elrendelni nem lehet (1317.k.); 4. Önmagától beálló büntetést a törv-hozónak csak olyan →büntetendő cselekmények esetére szabad rendelnie, amelyek igen súlyos botrányt okozhatnak, v. utólag kimondandó büntetésekkel hatékonyan nem büntethetők. Cenzúrákat, különösen kiközösítést, csakis a legnagyobb mérséklettel és csak igen súlyos esetekben szabad kilátásba helyeznie (1318.k.). Ez az előírás is a részleges ~ekre vonatkozik (1319.k. 2.§); 5. A mpp-öknek arra kell törekedniük, hogy lehetőség szerint ugyanazon a vidéken, ill. ugyanabban az országban egyforma ~eket hozzanak (1316.k.), bár a ~ek országon v. vidéken belüli eltérését a jog nem tiltja, hiszen a helyzetek és a pp-ök pasztorális mérlegelése eltérhet egymástól (vö. 381.k. 1.§). A →püspöki konferenciák csak abban a mértékben (azokban a kérdésekben, olyan módon) adhatnak ki ~eket, amilyen mértékben törv-hozói hatalmat gyakorolhatnak (vö. 1315.k. 1.§; Comm 8, 1976, 172). - A ~ változása különböző hatásokkal jár aszerint, hogy a büntetendő cselekmény elkövetése után sor került-e már a büntetés alkalmazására a ~ megváltozása előtt: 1. Ha a cselekményt még az új törv. hatálybalépése előtt követték el, de a büntetés alkalmazására már ezután kerül sor, a tettes számára kedvezőbb törv-t kell alkalmazni (1313.k. 1.§). Ez eltérést jelent a 9.k. elvétől (vagyis attól, hogy a törv-ek általában nem visszamenő hatályúak), mert ha az új törv. a kedvezőbb, akkor azt kell alkalmazni a hatálybalépés előtt végzett cselekményre. Eltérést tartalmaz a 20.k. szabályától is (amely szerint a későbbi ellentétes törv. módosítja a korábbit), mivel ha a régi törv. a kedvezőbb, azt kell alkalmazni, noha már hatályát vesztette. Megjegyzendő, hogy nem mindig az a törv. a kedvezőbb, amely enyhébb büntetést tartalmaz. Előfordulhat, hogy a súlyosabb büntetést előíró törv. a büntetendő tényállást szűkebben határozza meg, és így szerinte az adott cselekmény már nem büntetendő; 2. Ha az új törv. hatálybalépése előtt már alkalmazásra került a büntetés, de annak hatása még nem következett be teljesen, a büntetés rögtön megszűnik, ha: a) az új törv-nyel a cselekmény nem ellenkezik; b) ellenkezik az újjal is a cselekmény, de a törv-ben büntetés már nem szerepel (1313.k. 2.§). Nem alkalmazható ez a fajta megszűnés az olyan korábbi büntetésekre, melyek hatása már teljesen bekövetkezett, pl. a hivataltól való megfosztásra, mely már megtörtént. E.P.

Erdő 1991:482.