Magyar Katolikus Lexikon > B > büntetés alkalmazása


büntetés alkalmazása: jogi intézkedés, amellyel a törvényben v. parancsban rendelt →büntetést a konkrét személyre kiszabják, vagy beállásának megtörténtét kinyilvánítják. - 1. Általános elvek. a) A ~nak hatósága az Egyh-ban ált. az →ordinárius (vö. 1341.k.), aki a büntetést közig. v. bírói úton személyesen alkalmazza, v. legalábbis a büntető eljárás megindításáról gondoskodik (vö. 1341; 1717-21.k.). A →plébánosnak semmilyen büntető hatalma nincs. - b) A megengedett ~nak föltételei: Az egyh. →büntetőjog egyik alapelve, hogy ha a büntetés célja testvéri feddéssel (vö. Mt 18,15), dorgálással v. a lpászt. gondoskodás más eszközeivel elérhető, el kell kerülni a ~t. - A →büntetés céljainak kellő elérhetősége azonban nem mindig ugyanazt jelenti. Amennyiben a cselekményre →gyógyító büntetés (cenzúra) van rendelve, kellőképpen megvalósul a büntetés célja, ha a tettes a makacssággal az 1347.k. 2.§-a szerint fölhagy (abbahagyja az elkövetést, megbánja tettét, helyrehozza a károkat és a botrányt, v. erre legalább komoly ígéretet tesz). A →jóvátevő büntetéseket érdemlő →büntetendő cselekmények esetében nem elegendő az ígéret, hanem helyre kell hozni a botrányt és helyre kell állítani az igazságosságot. - c) A ~ történhet közigazgatási v. bírói úton. A bírói utat tekinti az egyhjog az általánosabb v. rendes módnak. Ez látszik abból is, hogy a törvényhozó föltételeket sorol föl arra nézve, hogy mikor lehet a büntetést közig. úton alkalmazni (vö. 1342.k.). Elvileg tehát a bírói út mindig követhető, a közig. viszont nem. A gyakorlatban azonban a peres eljárás bonyolultabb és hosszadalmasabb, ezért a büntetéseket - hacsak lehet - szinte mindig közig. úton, azaz határozatilag szabják v. nyilvánítják ki. Mindezt az Egyh. elemi önvédelmének belső szükséglete és a képzett munkatársak sokfelé szinte teljes hiánya indokolja. Egyébként, amikor a ~ra törvényesen közig. eljárást követnek, ennek az eljárásnak a szabályai is szavatolják a tettes jogainak védelmét, védekezési lehetőségét. Peren kívüli határozat útján akkor lehet a büntetést kimondani v. kinyilvánítani, ha a bírói eljárás lefolytatását bármely megfelelő ok akadályozza (ilyen lehet pl. a személyi és az anyagi föltételek v. az idő fent említett hiánya). →Büntető óvintézkedést és vezeklést minden esetben lehet határozat útján alkalmazni (1342.k. 1.§). Határozat útján nem lehet sem kimondani, sem kinyilvánítani örökre szóló büntetéseket, sem olyanokat, melyeknek határozati úton való alkalmazását az őket rendelő törv. v. parancs tiltja (1342.k. 2.§). A bíró és a büntetést határozatilag alkalmazó elöljáró, az eljárás módját érintő előírásoktól eltekintve, hasonló szabályok szerint tevékenykedhet a büntetések kimondását v. kinyilvánítását illetően. Amit ugyanis a törv. v. a parancs erre nézve a bíróról mond, alkalmazni kell az ilyen elöljáróra is, hacsak az ellenkezője ki nem tűnik (1342.k. 3.§). - 2. Különleges szempontok. a) A fakultatív büntetés mérséklése. Ha a büntetés fakultatív, a büntető hatóság a büntetést lelkiismerete és józan belátása szerint mérsékelheti v. →vezeklést róhat ki helyette (1343.k.). - b) A büntetés kimondásának elhalasztása. Még ha a törv. kötelező büntetést rendel is, a bíró, ill. a büntető elöljáró jogosult a büntetés kimondását lelkiismerete és józan belátása szerint alkalmasabb időre halasztani, ha előre látható, hogy a tettes elsietett megbüntetéséből nagyobb bajok származnak (1344.k. 1.). Ezek a bajok fenyegethetik magát a tettest v. az egyh. közösségét. - c) Tartózkodás a büntetés kimondásától. Kötelező büntetések esetén is jogában áll a büntető hatóságnak a büntetés kimondásától tartózkodni v. enyhébb büntetést, ill. vezeklést alkalmazni, ha: 1. a tettes megjavult és a botrányt helyrehozta, 2. az illetőt a polg. hatóság eléggé megbüntette, v. előreláthatólag kellően meg fogja büntetni (1344.k.). - d) A felfüggesztett büntetés. A már alkalmazott jóvátevő büntetés megtartásának kötelezettségét a büntető hatóság felfüggesztheti, ha: 1. a tettes kifogástalan előélet után először követett el büntetendő cselekményt; 2. nem sürget a botrány helyrehozatalának szüksége. Ha azonban a tettes a büntető hatóság által meghatározott időn belül ismét (bármilyen) bűncselekményt elkövet, vállalnia kell a mindkét cselekményért járó büntetést, kivéve ha időközben a korábbi bűncselekmény miatt kiszabott büntetés már elévült (vö. 1363.k.). Kifogástalan (dicséretes) előéletről akkor szokás beszélni, ha a tettes még nem volt büntetve, és igen jó hírnévnek örvend. - e) Tartózkodás a büntetéstől egyes enyhítő körülmények esetén. Ha a büntetés célja sem az eljárás megindítása előtt, sem annak folyamán nem valósult meg, s így a fentiekben említett rendelkezések alapján a büntetőeljárás megindításától, ill. a büntetés kiszabásától nem lehetne tartózkodni, erre mégis van lehetőség, ha: 1. fennállnak a beszámíthatóságot csökkentő bizonyos körülmények (az értelem tökéletlen használata, félelem, szükség, szenvedély, ittasság v. más hasonló zavart állapot - vö. 1324.k. 1.§ 1-3. 5); 2. a büntető hatóság úgy véli, hogy másképpen jobban lehet gondoskodni az illető megjavításáról (1345.k.). - f) Halmazatról akkor beszélünk, ha egy tettes egyetlen v. több különálló cselekménnyel több büntetendő cselekményt követ el. Ha ezekre önmagától beálló büntetés van rendelve, akkor annyi büntetés áll be, ahány bűncselekményt az illető elkövetett. Utólag kimondandó büntetések esetén is áll a halmozódás elve (annyi büntetés, ahány bűncselekmény), ha azonban ezeknek az utólag kimondandó büntetéseknek a halmaza túlzottnak látszik, a bíró józan megítélése szerint, méltányos határok között mérsékelheti a büntetéseket (1346.k.). Ezt a mérséklést szabad belátása szerinti módon végezheti. Így nincs akadálya annak, hogy ilyenkor akár a halmazati büntetés kiszabására vonatkozó, más jogrendekben használatos elveket kövessen, pl. az abszorpció elvét, amely szerint a bíró a halmazatban szereplő legsúlyosabb cselekményre rendelt büntetési tétel keretei között értékeli a többi bűncselekményeket, v. az aszperáció (jogi kumuláció) elvét, melynek alapján a legsúlyosabb bűncselekményre rendelt büntetéshez a többi cselekmény mindegyikéért enyhébb büntetéseket fűz, v. minden büntetési tételt arányosan csökkent. - g) Ordináriusi intézkedések. Ha a tettest a vád alól fölmentik, v. semmilyen büntetést nem szabnak ki rá, az ordinárius az illető javára és a közjó érdekében megfelelő figyelmeztetésekkel, más lpászt. eszközökkel v. akár büntető óvintézkedésekkel is élhet (1348.k.). Ezek a lehetőségek nem arra az esetre vonatkoznak, mikor a vádlottat azért mentették föl, mert ártatlan, hanem más okból, pl. kellő bizonyítékok hiányában, az 1344-1345.k. alapján, v. →elévülés miatt. - h) A klerikusok megbüntetése és megélhetésük. Amikor klerikusra büntetést szabnak ki, mindig ügyelni kell arra, hogy az illető ne nélkülözze azt, ami tisztes ellátásához szükséges (vö. 281.k.), kivéve ha a klerikusi állapotból való elbocsátásról van szó (1350.k. 1.§). Ilyenkor ugyanis a tettes megszűnik klerikusnak lenni, és ezért automatikusan elveszti az ellátáshoz való sajátosan klerikusi jogot. Természetesen az egyh. hatóság az ellátásról nem köteles a tettes által kívánt módon és helyen gondoskodni, sőt gondoskodni sem akkor, ha az illető nem nélkülözi az ellátást. - 3. A büntetés térbeli és időbeli hatása. a) A büntetés a tettest mindenütt kötelezi, még akkor is, ha megszűnt a joga (pl. hivatalának elvesztésével) akár annak az elöljárónak, aki a büntetést törv-ben v. parancsban rendelte, akár annak, aki azt kiszabta. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor kifejezett ellenkező rendelkezés szól a büntetés idő- v. térbeli hatásáról (vö. pl. 1335, 1352.k.). Noha a részleges törv-ek csak azon a területen köteleznek, mely számára kiadták őket, s ott is ált. csak azokat, akik ott lakó- v. pótlakóhellyel rendelkeznek és egyben ott is tartózkodnak (vö. 12.k. 3.§), ha valaki pl. egy részleges büntető törv. áthágásáért büntetést kapott, ez mindenhová elkíséri (poena adhaeret ossibus, 'a büntetés a csontjaihoz tapad'); b) A büntetés felfüggesztődése. A sztség v. sztelmény fölvételének tilalma (és nem az egész büntetés) ideiglenesen fölfüggesztődik, amíg a tettes halálveszélyben forog (1352.k. 1.§). A ki nem nyilvánított önmagától beálló büntetés egészének v. egy részének megtartási kötelezettsége annyiban függesztődik föl, amennyiben azt a tettes nem tudja megtartani súlyos botrány v. becsületvesztés veszélye nélkül, föltéve, hogy ez az illetőre beállt büntetés nem közismert ott, ahol tartózkodik (1352.k. 2.§). A büntetést kimondó v. kinyilvánító ítélet v. határozat elleni föllebbezésnek v. fölfolyamodásnak a büntetés végrehajtását fölfüggesztő hatása van (1353.k.). Megjegyzendő azonban, hogy a hivataltól való megfosztás (v. az elmozdítás) ellen a föllebbezésnek v. fölfolyamodásnak olyan értelemben van csupán a végrehajtást fölfüggesztő hatása, hogy a hivatal az ügy eldöntéséig nem tölthető be tartósan más személlyel (vö. 1747.k. 3.§, mely a büntetések elleni fölfolyamodás, ill. föllebbezés esetére is alkalmas megoldás), de az elmozdított személy hatalma a fölfolyamodás v. föllebbezés eldöntéséig ugyancsak föl van függesztve (143.k. 2.§). Azon a címen tehát, hogy valaki fölfolyamodott az őt hivatalától megfosztó határozat ellen, nem folytathatja tovább rendes hatalom gyakorlásával járó hivatali ténykedését. E.P.  

Erdő 1991:500.