Magyar Katolikus Lexikon > B > búzaszentelő körmenet


búzaszentelő körmenet, búzaszentelés (lat. litaniae maiores): a határ, a búza- és gabonaföldek megáldása a latin szertartásban IV. 25: Szt Márk, a bizánci szertartásban IV. 23: Szt György napján. - Eredetileg húsvéti időben tartott bűnbánati-áldáskérő körmenet a természeti csapások elhárítására. A hagyomány szerint a 4. sz. közepén Liberius p. rendelte el a pogány ambarvalia ünnep helyettesítésére (→ambarvale sacrificium). Nagy Szt Gergely idejéből az útvonala is ismert (egybeesik a pogány ambarvalia útvonalával). Ny-Eu-ból a 9. sz-tól ismerünk rá adatokat. Hazánkban a ~ek a kk-ig vezethetők vissza. A ~ a plébtp-ból indult a határba, közben a →Mindenszentek litániáját énekelték, megfelelő helyre érve a celebráns megáldotta a mezőt, és visszatértek a tp-ba. - A ~et meg kell különböztetni a →keresztjáró napok körmeneteitől. - A ~ szert-a közben v. után tépett zöld gabonaszálaknak a néphagyomány sztelményi erőt tulajdonít. Népi alkalmazásáról, a Márk-napi búzakoszorú gyógyításra, varázslásra való fölhasználásáról először a 17. sz-ból van adat. A gabonából a hívek a tp. zászlókra és a keresztre koszorúkat fontak, sokan haza is vittek néhány szálat. A ~ 1948 u. háttérbe szorult, és jelenleg már csupán néhány É-mo-i faluban él. A II. Vat. zsin. utáni törvények szerint a ~et a tp-ban végzik, ahol a pap a mezőről hozott v. erre az alkalomra csíráztatott búzát áld meg. Ebben a formában a sztelés tárgya, a búza (korábban helyette gyakran rozsot találunk) hangsúlyozottabb szerepet kap. - Búzasztelés a ~ időpontjain kívül más alkalmakkor is előfordul (a bánáti m-oknál pl. Péter-Pál napján). A ~ hagyományos formáinak megváltozása érintetlenül hagyta azokat a szokásokat, amelyek a sztelt búza népi fölhasználásával kapcsolatosak, s alig változtak a sz. elejéhez képest. Az assz-ok a sztelt búza füvét imakv-ükben tartják, a ffiak korábban a kalapjuk mellé tűzték. Szeged környékén a koszorúkat a búzaföld 4 sarkában rejtették el, hogy megóvják a termést a jégtől. Uitt a sz-forduló táján kenyérsütéskor néhány szálat a kovászba tettek, hogy jobban kelesszen. A m. nyelvter-en sokfelé szokás volt, hogy a sztelt búzát a vetőmaghoz keverték, viharban pedig még ma is a tűzre vetik v. az eresz alá dugják. A palócok a jószágnak is adtak belőle, és még napjainkban is megtalálható a sztelt búza a hagyományosan berendezett parasztszobában a sztképek mögé tűzve. B.E.

Ethnogr. 1930. (Madarassy László: Palócföldi búzaszentelés) - Radó 1961:1256. - Bálint II:1899. - MNL I:401.