Magyar Katolikus Lexikon > B > búcsúfia


búcsúfia: →búcsújárás alkalmából a kegyhelyen vagy a helyi templombúcsúk alkalmával rendezett kirakodóvásárban, a →búcsúvásárban vett ajándék, amelyet az otthon maradottaknak, a fiatalok kedvesüknek, de főleg gyerekeknek vásároltak. - A ~k általában →kegytárgyak, →szentképek, a kegyszobor v. kegykép másolatai, ima- és énekfüzetek. A ~ másik jelentős csoportja világi jellegű: főleg mézeskalács szív, huszár stb. A mézeskalácsosok (→bábsütő) fontos szerepe a búcsújáró helyeken összefügg az →offerálással. A ~ lehet bármilyen gyerekjáték. Egykor hagyományosabb jellegű (pl. kis méretű cserépedények), ma szinte kötetlen. Egyes kegyhelyeknek megvannak a sajátos ~ tárgyai, mint a díszesen festett verebélyi bot (fokos, gereblye), amely vsz. az egykori →zarándokbot maradványa. Uilyen a celli bot (kereszt alakú, 120-130 cm magas, esztergályozott, sárga alapszínű bot, piros csíkkal), amelyet Mariazellből ffi és nő egyaránt hozott emlékül. Elsősorban Ny-Dunántúlon ismert. Petőfiszálláson, Gyöngyösön stb. árulnak a szept. búcsúk alkalmával fehér v. színes árvalányhajat. B.G.

Ethnogr. 1940. (Vajkai Aurél: A csatkai búcsú. Adatok a népi orvosláshoz) - Sacra Hungaria 1944. - MNL I:378. (s.v. búcsújáróhely) - Népi kultúra-népi társad. XI-XII. (Bárth János: Az illancsi tanyák népének hajósi búcsújárása)