Magyar Katolikus Lexikon > B > böjti lepel


böjti lepel (lat. velum quadragesimale): 1. selyem- v. vászonlepel az oltár eltakarására. Kezdetben a →szentélyrekesztő előtt v. fölött az egész sztélyt v. csak az oltárt takarta hamvazószerdától nagyszombatig. Középen függönyszerűen szétnyílt. A passió jeleneteit v. a →szenvedés eszközeit hímezték, ill. festették rá. Használata 1000 k. már bizonyítható. A 14-15. sz: az egész Ny-i egyh-ban elterjedt, a 17. sz: még előfordult. - 2. viola színű kendő feszületek eltakarására feketevasárnaptól nagypéntekig, a képekére nagyszombatig. A 9. sz. óta használatos. Több magyarázata van: a régi szakértők szerint azért takarják el a képeket, hogy ne vonják el a figyelmet a böjtről és a szenvedésről; mások szerint a román korpuszok dicsőségesen uralkodó Krisztusát takarták el, hogy a szenvedő Krisztusra irányítsák a figyelmet; ismét mások szerint a nagy ~ maradványáról van szó. A nyilvános vezeklés korában ui. a hamvazás után a vezeklőket a tp. előterébe vitték, hogy ne lássák a lit-t. Amikor már az egész hívő közösség hamvazkodott, előlük a nagy ~lel fedték el az oltárt, később már csak a képeket és feszületeket. A II. Vat. zsin. óta használata nem kötelező.  **

Radó II:1173. - Kirschbaum II:14. - Sachs 1980:187.