bólusz (gör-lat. 'göröngy'): festészeti alapozó anyagként használt természetes ásvány, agyagföldszilikát. - Őrléssel és iszapolással finomítják. Színe vasoxid-, ill. vashidroxid-tartalmától függ. Legtipikusabbak a vörös és sárga árnyalatok, de ismerünk fehér, szürke, fekete, sőt mesterségesen színezett kék, zöld változatokat is. Festészeti célokra az egyenletesen finom szemcsés, ún. zsíros fajták alkalmasak. Legjobb minőségű az örm. és a fr. ~ Főként alapozó anyagként használatos, elsősorban →aranyozásnál. Zsírossága és szívóereje miatt az arany, ill. egyéb fémlapok hordozórétege. Alapozási célra először a 16. sz: használták Velencében, alkalmazása a 17-18. sz: ált-an elterjedt. G.K.

Hebing 1976. - Nicolaus 1986.