Magyar Katolikus Lexikon > B > bérmálkozás


bérmálkozás: a →bérmálás szentségének fölvétele. - A K-i Egyh-ban mindig, a Ny-i Egyhban felnőttek keresztelése esetén a kereszteléssel együtt történik. Az egyetemes jog szerint a hívők kötelesek a bérmálás sztségét időben, rendes körülmények között →bérmálási előkészület után fölvenni (890.k.). - Ideje. A bérmálás sztségét kb. abban a korban kell föladni, amikor a bérmálandó eljut az →értelem használatára (aetas discretionis). Ez az életkor jogi értelemben a 7. életév betöltése (891.k., 97.k. 2.). A CIC 1917. kb. hét éves kort jelölt meg a ~ számára. Halálveszély esetén, valamint megfelelő és súlyos okból korábban is ki lehetett szolgáltatni. - Ilyen oknak számított a korábbi ~t kívánó törv-es szokás is. Ez volt a helyzet Spo-ban és Latin-Amerikában, ahol hét évesnél kisebb gyermekeknek, gyakran pedig közvetlenül a keresztelés után adták ezt a sztséget. A Szentségi Kongr. 1932: kijelentette, hogy a szokást továbbra is lehet követni, bár az ált. jog alkalmazásának bevezetése kívánatos, oly módon azonban, hogy a bérmálást inkább az elsőáldozás előtt szolgáltassák ki. 1952. III. 26: hiteles törv-magyarázat született arról, hogy - tekintettel a CIC 1917:788.k-ra - nem tartható annak a helyi ord-nak a rendelkezése, aki megtiltja a tíz évesnél fiatalabb gyermekek ~át. Az 1971-es rendelkezés a 7 év körüli korban való ~t rögzítette, bár megnyitotta a lehetőséget arra, hogy a →püspöki konferenciák idősebb korban állapítsák meg idejét. Ezt az előírást a hatályos CIC nem változtatta meg. A ppi konf-knak jogukban áll, hogy ettől az egyetemes jogban jelzett életkortól különböző (magasabb v. alacsonyabb) korhatárt írjanak elő. -A sp. ppi konf. 1983. XI. 16: kiadott határozatának 10. cikkelyében azt írja elő, hogy a 14. életév körül kell kiszolgáltatni, de fenntartja az egyes mpp-ök jogát ahhoz, hogy szabályként inkább a Codexben megjelölt életkort (aetas discretionis) kövessék. Az ol. ppi konf. a ~hoz 12 év körüli életkort ír elő. A svájci ppi konf. 11 évet kíván. Hazánkban a ppi konf. 1983. XII. 13-14: ülésén úgy határozott, hogy a szentséget „lehetőleg” 12-14 éves kor előtt ne szolgáltassák ki. - Akik a korai ~t tekintik kedvezőbbnek, elsősorban azzal szoktak érvelni, hogy így fenntartható a ker. beavatás hagyományos rendje: keresztség, bérmálás, Euch. Arra is méltán hivatkoznak, hogy teol. szempontból a ~ mintegy kiegészítője a keresztségnek (complementum baptismi); s a sztség →ex opere operato hatékonysága és a benne kapott sztségi jegy segíti a →bérmálkozót felnőtté érni a hitben. Így a bérmálás sztsége nemcsak azoké, akik ezt a nagykorúságot természetes síkon már elérték.- Akik viszont a későbbi ~t tekintik célszerűbbnek, a bérmálkozó érettebb döntésének kialakítására helyezik a hangsúlyt. Ez azonban nem jelenti föltétlenül azt, hogy kétségbe vonnák az igazságot, mely szerint a sztség mindenekelőtt Krisztus műve, az ő érdemeiért kapjuk meg a Szentlelket, és ő az, aki megerősít bennünket a hitben. Mivel Szt X. Pius pápa óta a korai szentáldozás terjedt el, érthető, ha a ppi konf-k sok helyütt 12 éves korra helyezték a ker. élet egy másik jelentős mozzanatát, a ~t. Ez ugyanis az az életkor, melyben a gyermekek számos kultúrkörben és vallásban ünnepélyesen is beléptek a felnőttek világába. G.F.-E.P.

Erdő 1991:347. - Római Katekizmus 1993:1293.