🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > békecsók
következő 🡲

békecsók: a szentmisének az a mozzanata, melyben a pap Krisztus békéjét kéri és adja át a résztvevőknek, ma a →Béke veled! köszöntést kísérő gesztus, az arcok összeérintése. - Az ősegyh-ban a sztmise fölajánlása elé a Mt 5,24 („Ha ajándékodat az oltárra viszed és eszedbe jut, hogy felebarátodnak panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki a felebarátoddal”) alapján került. Már 150 k. Szt Jusztin említi. Nagy Szt Gergely p. az →áldozás elé helyezte. Kezdetben hierarchikus sorrendben adták, a 13. sz-tól áttértek a →pacifikálé és a →csóktábla használatára. Ma az asszisztensek és a koncelebránsok váltanak ~ot. A II. Vat. zsin. után a hívek körében a kézfogás a megfelelője. - Mo-on 1092: a szabolcsi nemzeti zsinat mint köszöntési formát említi: „Ha a király v. püspök látogat meg egy apátságot, az apát és a szerzetesek ne a templomban, hanem a kolostorban felsorakozva váltsanak vele ~ot.” **

Péterffy I:32. (XXXV.) - Radó 1961: 295. - Onasch 1980:119. - LL 1989:44.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.