bécsi döntés: az önrendelkezési jogot mellőző →trianoni béke részleges módosítása. - I. ~. 1938. XI. 2: Fro. és NBr. érdektelenségét bejelentve No. és Olo. külügymin. döntőbíráskodásával a Felvidék ter-éből Mo-hoz visszakerült 12.103 km², 1.048.537 fő, ebből 879.007 (84,4 %) m. lakos. - 1938. IX. 29: a versailles-i „békerendszer” a müncheni egyezménnyel összeomlott, e konferencia a CS-val szembeni m. és lengy. követelések rendezésére közvetlen tárgyalást javasolt. X. 9-13: a m-csehszl. tárgyalásokon Komáromban csak a magyarlakta Csallóköz autonómiáját, X. 12: visszacsatolását ajánlották (1800 km², 121.000 lakos), ha ők Komáromban szabad kikötőt kapnak; X. 13: ajánlatuk 5405 km² 349.000 (342.000 m.) lakossal. Mivel a m. igény 14.153 km² 1.091.000 (849.000 m.) lakossal volt, a tárgyalások megszakadtak, de a csehszl. kormány javaslataival elismerte a követelések jogosságát. X. 20: ném. közvetítéssel eljuttatta a m. kormányhoz végleges ajánlatát (11.300 km², 740.000 lakos, ebből 680.000 m.), de ez a nyelvhatár melletti Pozsonyt, Nyitrát, Lévát, Rimaszombatot, Kassát, Ungvárt és Munkácsot nem érintette volna. XI. 2: a ~ Pozsonyt és Nyitrát Szlovákiának, a többi említett várost Mo-nak ítélte. A döntőbíráskodásra valójában csak a városok hovatartozása miatt volt szükség, mivel a vitatott ter-ekre való m. népszavazási javaslatot a csehszl. fél elutasította. A ~kor az 1:750.000 léptékű térképre vastag zöld vonallal berajzolt határ - bár az első mesterségesen húzott, népr. elvek szerinti államhatár volt - a terepen 750 m széles sávként jelent meg, s újabb hovatartozási vitákat és féktelen m-ellenes propagandát szült. A m-csehszl. határmegállapító biz. 1939. III. 6: kelt jegyzőkönyve a helybeliek igényei szerint állapította meg a végleges határt. Átadták Szlovákiának Barakony, Barancs, Cseklész, Gány, Mikszáthfalva, Mandrás, Velejte és Zsitvaújfalu; átvették Ájfalucska, Alsópokorágy, Andrási, Aranyida, Bajánháza, Balogpádár, Bori, Felsőfalu, Felsőzellő, Hévamagyarád, Jászó, Jászómindszent, Kalász, Mészpest, Nagycétény, Nagyhind, Rudnok, Rekenyeújfalu, Vága közs-eket és Alsójattó külterületi lakott helyet. A visszacsatolt ter-eket az anyavm-be kebelezték. A II. vh-t 1947. II. 10: lezáró →párizsi békében a trianoni határokat állították vissza, úgy, hogy Pozsony „életterére” hivakozva a dunántúli Dunacsun, Horvátjára falut és Oroszvár községet CS-hoz csatolták (e ter. mint „pozsonyi hídfő” 1992: a Duna elterelési kísérletének támaszpontja lett azzal, hogy itt a Duna mindkét partja Szlovákiához tartozik). - A ~sel visszacsatolt 12.103 km²-en 879.007 (84,4 %) m., 10.010 (1 %) ném., 123.864 (11,9 %) szl., 19.691 (1,9 %) ruszin, 8829 (0,8 %) egyéb és ismeretlen anyanyelvű; 648.598 r.k., 75.254 g.k., 195.641 ref., 34.681 ev., 2427 g.kel., 81.720 izr., 3080 egyéb és ismeretlen vallású lélek élt. - II. ~. 1940. VIII. 30: Erdély ÉK-i részének (43.591 km² 2.392.603 lakossal, melyből 1.007.145, 42,1 % m.) visszacsatolása Mo-hoz. 1940. VI. 26: a SZU fölszólította Ro-t az 1918: tőle megszerzett Besszarábia és É-Bukovina átadására. VI. 27: a m. min-tanács döntött: ha ezt a rumének teljesítik, kényszeríteni kell őket a m. igények kielégítésére. VI. 28: a SZU e ter-eket elfoglalta. VIII. 16-24: Erdély sorsáról Szörénytornyán folytatott m-rum. tárgyalások eredménytelenül végződtek, bár a Bory András vezette m. küldöttség csak a m-lakta ter-et követelte vissza. A fölajánlott ném. döntőbíráskodást a rum., majd a m. kormány is elfogadta. A ter-et 2 hét alatt kellett átadni, lebonyolítását vegyes biz. irányította, IX. 5-13: a honvédek bevonultak É-Erdélybe, s visszaállították a tört. vm-k közig-át. A ~ sem a m., sem a rum. kivánalmakat nem elégítette ki, de hosszú távon a megbékélést hozta volna, mert a néprajzi elv alapján született. Az erdélyi m-ságot 1940-44: nem az addiginál nehezebb sorstól mentette meg, hanem a megsemmisüléstől. Ion Antonescu tábornok 1940. IX. 3: a ~ után vette át a hatalmat és teremtett fasiszta diktatúrát. Az, hogy a D-erdélyi magyarság az Antonescu 4 éve alatt mind rosszabbodó helyzetében nem jutott a teljes kiszolgáltatottság állapotába, annak köszönhető, hogy Antonescunak tekintettel kellett lennie az É-Erdélyben élő rumének helyzetére. Akkor 4 évig jelentős számú rumén élt Mo-on, ami egyensúlyba billentette a rum-m. ellentéteket. „Feltételezem - nyilatkozta 1941: Ion Antonescu-, hogy még mindig vannak közöttünk olyan konzervatívok, akik nem értenek engem. Ennek ellenére kijelentem, hogy én hiszek a bukovinai és besszarábiai zsidók hivatalos deportálásának fontosságában. A határainkon kívülre kell őket utasítanunk. Ugyanígy hiszek abban, hogy az ukránok kiutasítása is megalapozott. Idegeneknek nincs helyük román földön.” E nyilatkozatban a rum. diktátor csak az egyensúly miatt nem sorolta föl a megsemmisítendők, ill. kiűzendők közt a D-erdélyi m-okat. A rum. pol. élet irányítói megtiltották a ~ kulisszatitkainak ismertetését, s arról sem szabad beszélni, hogy 1940: ott húzták meg a m-rumén határt, ahová azt a 18-19. sz. →rumén irredenta mozgalom megálmodta. A visszacsatolt ÉK-Erdély (43.492 km²) lakosságának megoszlása 1930: a rum. népszámlálás alapján anyanyelv szerint: 1.007.145 (42,1 %) m., 60.046 (2,5%) ném., 1.164.672 (48,7 %) rum., 99.733 (4,7 %) jiddis, 61.007 (2,5 %) egyéb; vallás szerint: 421.460 (17,6 %) r.k., 934.282 (39,1 %) g.k., 283.135 (11,8 %) g.kel., 505.299 (21,1 %) ref., 42.590 (1,8 %) ev., 40.031 (1,7 %) unit., 148.288 (6,2 %) izr., 57.549 (2,4 %) egyéb. 88-Ko.I.

Mo. stat. zsebkv-e 1939:306; 1940:281. - Nemzetk. szerződések gyűjt-e 1945-58. Bp., 1958:61. - Halmasy Dénes: Nemzetk. szerződések 1918-1945. Uo., 1966:439, 478. - Bory András: Bukaresttől Varsóig. Uo., 1987. - Rónai András: Térképezett tört. Uo., 1989.