Magyar Katolikus Lexikon > B > bányavárosok


bányavárosok: a tatárdúlást követően bányák művelésére kialakított kiváltságos települések (→bányaművelési monopólium). - A kk. Mo. gazd. lehetőségei között kitüntetett helyet foglalt el a nemesércbányászat. Eu. aranyigényének kb. 2/3-át, ezüstszükségletének 1/4-ét a m. bányák elégítették ki. Akkoriban a világ aranytermelésének 1/3-át Mo. szolgáltatta. A kincstár bevételei szempontjából különös jelentősége volt a bányászat támogatásának, így már az Árpádok korában jelentős kitermelés indult meg. A hospesek által benépesített bányatelepeket korán sz. kir. városi rangra emelték az uralkodók. IV. Béla városfejlesztő törekvései eredményeként alakult ki az ún. ~ hálózatában a kiváltságolt települések mintája (Besztercebánya, Selmecbánya). A bányavárossá válás alapvető föltétele elsősorban a bányászat és a nagy hozam volt; így történhetett, hogy bányáik kimerülése után egyes városok elveszítették rangjukat. - A ~ lehettek szabad kir. városok: Bakabánya, Besztercebánya, Bélabánya, Körmöcbánya, Libetbánya, Selmecbánya, Újbánya (az alsó-mo-i bányavidéken), Nagybánya (Szatmár vm.); szabadalmazott bányatelepülések: Gölnicbánya, Szomolnok, Igló (Szepes vm.), Felsőbánya (Szatmár vm.) és földesúri ~, melyek teljesen földesúri joghatóság alatt álltak: Kőrösbánya, Jászó, Rézbánya, Rozsnyó, Rudabánya, Telkibánya stb. (→selmeci jogkönyv, →városi önkormányzat). - A ~at mentesítették a vám, a tized, a harmincad alól, papjaikat, bíráikat és szenátoraikat maguk választották, a kir-nak közvetlenül adóztak és a kir. zászlaja alatt teljesítettek hadiszolg-ot. Mivel lakosságuk jelentős részben ném. eredetű volt, a reformáció legkorábban e városokban terejedt el. M.B.-B.A.

Wenczel 1880. - Péch Antal: Alsó-Mo. bányaművelésének tört. 1-2. köt. Bp., 1884-1887. - Timon Ákos: M. alkotmány és jogtört. 6. kiad. Uo., 1919. - Szücs Jenő: Das Stadtwesen in Ungarn im 15-17. Jahrhundert Uo., 1963.- Granasztói György: A kk. m. város. Uo., 1980.