Magyar Katolikus Lexikon > B > borostyánkő


borostyánkő, borostyán: a ma már kihalt pinus succinifera (gyantatermő fenyő) megkövesedett (fosszilis) gyantája. - A szerves összetételű drágakövek közé tartozik. Kémiailag a diabietinolsav poliésztere (C10H16O), és tartalmaz egy kevés kénhidrogént (H2S). 150 C°-on lágyul, 250-300 C°-on megolvad, kormos lánggal ég, közben tömjénillatot áraszt. A →tömjén is hasonló gyantaféle. Neve a ném. Bernstein (az alném. bernen, börnen, 'égni' és Stein, 'kő'szavakból) elmagyarosodott alakja. Az ókori gör-ök elektronnak nevezték, a szó vsz. a nap föníciai nevére utal, és kb. annyit jelent 'aranyló, mint a nap'. A ~ dörzsölésre sztatikus töltést kap, innen az elektromosság neve. A rómaiak succinitnak hívták a sucus, 'nedv' szóból, az ang. amber és a fr. ambre név, az 'ámbra', az égésekor keletkező kellemes illatra utal. - A ~ ált. származási helyétől is függően, a sárga szín szinte valamennyi változatát mutathatja. Szerkezete amorf, kb. 40-50 millió esztendővel ezelőtt a harmadkorban keletkezett, és üledékes rétegekben szilárdult meg. Zárványai főként apró hólyagocskák, melyekben víz és terpentintartalmú olaj található. Néha piritkristályok (vasszulfid) is előfordulnak benne. Igen fontos és értékét növelő zárványok az állati (pl. rovar) és növényi maradványok. A nagyszámú finom buborék gyakran rontja a ~ átlátszóságát; hogy ezeket eltávolítsák, repceolajban szokták kifőzni. Számos lelőhelye közül a legfontosabb Lengyo-ban van; kb. 300 km²-nyi ter-en található a K-i-tenger partvidékén. Már az ókorban É-Itáliába szállították a Balti-tengertől. A szállítás útvonala, a borostyán-út, amely a mai Mo. ter-én Sopronon és Szombathelyen haladt át, tört. jelentőségű. - Lengyo-ban lelik az ún. gedanit ~t (Gedanum = Gdansk = Dancka); ez igen szívós, majdnem átlátszatlan, szép borsárga színű, s éppen szívóssága miatt csak golyónak munkálják meg (pl. nyakláncok céljára). Ritka változat az éleknél áttetsző, különben teljesen átlátszatlan, barnássárga glesszit (a lat. glaesum, 'gyanta' szóból). A Szicíliában található szimetit (a Simeto folyóról, Cataniától D-re) színe vörösessárga v. -barna. Ro-ban fordul elő a ruménitnak nev. barnássárga v. barna, sőt néha vörös v. fekete változat. A sötétbarna, piros v. sárga birmit Burmában található. Vannak még ~-lelőhelyek Kanadában és az USA több áll-ában. Újabban Dominikában nagyon szép rovarzárványokra és kék színű ~ra is bukkantak. - A ~ a legrégebben ismert drágakövek közé tartozik. Elektrosztatikus tulajdonságát Theophrasztosz ismertette először a drágakövekről írt kv-ében. A napból származtatott nevét a gyógyászatban úgy értelmezték, hogy „lekötő” tulajdonságai vannak. Az arab orvosok ezért pl. az orrvérzés csillapítására használták. Plinius Historia naturalisában az elmebaj elleni gyógyszerként említi, és amulettként való viselését is javallja torokbajok ellen. A hiedelem szerint viselőjét megóvta az asztmától és reumától, a szívizomzatot pedig erősítette. Füstölőszerként epilepszia ellen is használták. Megenbergi Konrád (1309-74) szerint a gonosz szellemek elűzésére is szolgált. Az asztrológusok szerint az Ikrek jegyében születettek számára a ~ olyan, mint a nap. Segítségükre van az intuíció, a megérzések terén, és az „igazi öröm” érzetét kelti bennük. Bizalmat, optimizmust ad viselőjének. O.F.

Dudichné-Koch 1935. - Bruton 1970. - Gaal 1977. - Webster 1978. - Oberfrank-Rékai 1982. - Guhr 1986.