Magyar Katolikus Lexikon > B > borbély


borbély, borbélysebész, seborvos (lat. tonsor, chyrurgus vulnearis, ném. Barbier, Chyrurg): ősi →kézműves mesterség. - A 16. sz. során céhesedett. Szappan, kenőcs, tapasz, pólya anyaggal, ecsettel, réztányérral, borotvával, ollóval, de fogóval, köpülyözővel, késsel is dolgozott, mert a borotválás, hajnyírás mellett sebészkedett is: fogat húzott, eret vágott, sebet kezelt, amputált. A ~ok többsége katonai szolg-a idején tanulta meg e mesterséget. Kezdetben a szerz-ek közt is volt érvágó, vércsurgató ~. IV. Orbán 1263 k. a gyógyító mo-i szerz-eknek - mivel nem volt elég ~ - megengedte, hogy az akadémiákon csonkolást stb. tanuljanak. Amikor 1279: a budai zsin. megtiltotta a papoknak a csonkolással, vérrel, sebbel való foglalkozást, a ~sebészek hirtelen nagy tekintélyre tettek szert, műhelyt nyitottak, ahol hólyaghúzó, vértisztító tapaszokat is állítottak elő. A 18. sz-ig a ~ halottkém és járványorvos is volt. Ekkor vette át tőle a sebészetet a vizsgát tevő felcser és ekkor vált el tőle a paróka hatására a saját hajat „fodorító” fodrász. - Csokonai Vitéz Mihály édesapja Debrecenben neves ~ként működött, recepteket is írt. - A ~ok gyakran közös céhben voltak a →fürdősökkel. Céhszervezeteik száma Mo-on kb. 50. Védősztjük Szt Kozma és Damján, kezükben attrib-uk, a spatula és a tégely. B.I.-N.P.

Seyler, G. A.: Berufswappen. Nürnberg, 1895:45. - Bogdán 1984. - Céhkat. 1975.

új