Beszterce-Naszód vármegye: a történelmi Magyarország Maros-Torda, Kolozs, Szolnok-Doboka vármegyék, ill. Bukovina és Románia által határolt része. - Ter-e 4333 km². Fő folyói a Szamos és a Beszterce. Székhelye Beszterce. Az 1876:33. tc. hozta létre →Beszterce vidék, Beszterce város, →Naszód vidék, a →Torda vármegyében fekvő és →Maros-Torda vármegyéhez csatolt Marosoroszfalu és Monostorfalu kivételével, →Doboka vármegyének Beszterce vidék 2 része, Beszterce és Naszód vidékek közé nyúló részei, →Belső-Szolnok vármegyének Beszterce és Naszód vidékek közé nyúló 8 községéből. Az 1890:18. tc. a Marosoroszfalu és Monostorfalu közs-hez tartozó havasokat Maros-Torda vm-től ~hez csatolta. 1919: 98 közs-e volt, közülük 10 több mint 2000 lakosú. - Plébániák az erdélyi egyhm-ben: Beszterce, Naszód, Óradna, Radnalajosfalva; 57 g.k. par. a nagyváradi, 17 g.kel. az erdélyi egyhm., 31 ev. gyül. az erdélyi, 6 ref. az erdélyi, 3 unit. filia a kolozsvári egyhker. része; az izr-knak 3 akv. ker-e volt. - Lakói 1880: 95.017, 1890: 104.739, 1900: 117.649, 1910: 10.737 m., 25.609 ném., 87.564 rum., 3666 egyéb; 5083 r.k., 72.494 g.k., 16.615 g.kel., 22.415 ev., 3781 ref., 200 unit., 7254 izr., össz. 127.843. Mo. 63 vm-je közül ~ ter-ileg a 25., népességileg az 53., népsűrűségét (1910: 30,5/km²) tekintve a 62. - 1899-1913: kivándorolt 8610 fő, visszavándorolt 1508 fő, a 7102 végleges kivándorlót tekintve a vm-k között a 41. Községeit 1912: törzskönyvezték. - Az 1920. VI. 4: aláírt →trianoni béke ~ teljes egészét Ro-nak adta, megyeszervezetét módosított határokkal 1938-ig megtartotta. 1940. VIII. 30: a II. →bécsi döntés után visszakerült Mo-hoz. 1941: 17.542 m., 18.778 ném., 241 szl., 105.155 rum., 76 rutén, 5201 cigány, 95 egyéb; 6742 r.k., 90.671 g.k., 19.111 g.kel., 20.251 ev., 66.708 ref., 140 unit., 364 bapt., 6420 izr., 23 egyéb, össz. 149.912. 1944 nyárutóján szász lakosságának többsége No-ba menekült. 88

Havass Gyula: ~ népokt-ügyi állapota. Beszterce, 1890. - Merutiu Vazul: Bukovina, Máramaros, ~ határvidékének földr. leírása. Kolozsvár, 1904.

Divalddal bővítve: