Magyar Katolikus Lexikon > B > Bereg vármegye


Bereg vármegye: a történelmi Magyarország Galícia, ill. Máramaros, Ugocsa, Szatmár, Szabolcs, Ung vármegyék által határolt része. - Ter-e 3786 km². Fő folyói a Tisza, a Borsova és a Sztara. Székhelye Beregszász. A Borsova vm. ter-én létesített beregi erdőispánságból fejlődött ki a tatárdúlás után; 1263: már comes kormányozta (comitatus). 1271: az egri ppséghez tartozó vm-k között sorolták föl, határai a 20. sz-ig nagyrészt változatlanok maradtak. A Tisza-parti részek várjobbágyi leszármazottak kisnemesi birtoka, egyébként kir. uradalom. 1312: az oligarcha Amadék elleni →rozgonyi csata után Munkács a kir. ispán székhelye, a ném. lakossággal települt Beregszász kirnéi város. ~ben mint az egri ppséghez tartozó borzsovai espség beregi alespségében 1332-35: a p. tizedjegyzék szerint 26 egyházas hely volt, uekkor 80 hely neve ismert. Az Árpád-korban ~ az egyik legritkábban lakott vm., a 13/14. sz. fordulóján a K-i hegyvidékre vlachok telepedtek. 1397: Koriatovics Tódor (†1444) podóliai fejed. Mo-ra menekült, Zsigmond kir-tól a munkácsi várat kapta; a hagyomány neki tulajdonítja a ruszinok Mo-ra telepedését. A 15. sz. végén 2600 házhelye adózott. Mohács előtt 4 vára, 8 mezővárosa, 172 helysége, 145 főbb világi birtokosa volt. Az 1514:3. tc. koronabirtoknak nyilvánította. 1606: a bécsi béke Bocskai Istvánnak juttatta, birtokosa ezután váltakozva a kir. v. az erdélyi fejed. 1633: az eperjesi egyezségben 200.000 Ft-ért II. Rákóczi György Munkács várát és uradalmát megszerezte. I. Rákóczi Ferenc a Wesselényi-összeesküvés leleplezése után Munkács várába menekült, s ott élt a váltságdíj kifizetéséig. Özvegye, Zrínyi Ilona 2. férje, Thököly Imre ügyét s Munkácsot 3 é. védte, 1688. I. 14: adta át a várat. Fia, II. Rákóczi Ferenc „munkácsi és makovicai herceg” címmel birtokait visszakapta, de fr. udvari kapcsolatai miatt ismét elkobozták. A Rákóczi-szabharcban 1704-11: ~ a kurucoké. II. Károly 1726: a munkácsi és szentmiklósi uradalmat Schönborn-Lothar (†1728) gr. mainzi érs., választófejed-nek adományozta. Az 1728. IX. 22: kelt adománylevél örökösödési rendje szerint az uradalmak a gr. Schönborn-család birtokai lettek és maradtak egészen 1919-ig. 1785-90: II. József közig. reformja ~ét Ugocsa vm-vel egyesítette. Az 1827. é. összeíráskor 9 mezővárosa, 262 közs-e és 13 pusztája volt. 1828: 111.049 lélek lakta. Az 1836:24. tc. az addig Szatmár vm-hez tartozott, de ~ területén lévő Tarpát ~hez, a különálló részként ~hez tartozó Pusztadobost Szatmár vm-hez csatolta. 1850-60: az önkényuralom idején Ugocsa vm-t és a Tisza jobbpartján lévő szabolcsi Ágtelek, Ásvány, Eszeny, és Szalóka közs-et ~hez, a beregi Vásárosnaményt Szatmár vm-hez, az 1881:63. tc. a kétlaki Gajdos ~i részét Ung vm-hez csatolta. - 1919: Munkácson kívül 244 közs-e volt, közülük 7 több mint 2000 lakosú. Plébániák a szatmári egyhm-ben: Bárdháza, Beregszász, Felsőkerepec, Mezőkaszony, Munkács, Sárosoroszi, Tövisfalva. 80 g.k. par. a munkácsi egyhm., 1 ev. gyül. a tiszai, 63 ref. a tiszántúli, 3 a tiszáninneni egyhker. része; az izr-knak 7 akv. ker-e volt. - Lakói 1787: 33.835 (Ugocsával együtt), 1869: 159.250, 1880: 153.377, 1890: 179.455, 1900: 207.647, 1910: 113.090 m., 20.722 ném., 1123 szl., 215 rum., 100.918 rutén; 23.003 r.k., 117.435 g.k., 992 ev., 61.106 ref., 33.660 izr., össz. 236.181. Mo. 63 vm-je közül ~ ter-ileg a 33., népességileg a 32., népsűrűségét (1910: 63/km²) tekintve a 30. - 1899-1913: kivándorolt 22.868 fő, visszavándorolt 4094 fő, mellyel a 18.774 végleges kivándorlót tekintve a vm-k között a 20. - 1920. VI. 4: a →trianoni béke 3327 km²-ét CS-nak ítélte, 459 km² maradt Mo-nak. Az 1923:35. tc. Kislónya, Mátyus, Kerecseny közs-et Szabolcs vm-hez csatolta, ~ vm. többi részét a vásárosnaményi járásba szervezve alakították ki Szatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. vm-t.

- 1938. XI. 2: az I. bécsi döntéssel Alsókerepec, Alsóremete, Alsóschönborn, Asztély, Badaló, Balazsér, Barkaszó, Bátyu, Bene, Beregardó, Beregdéda, Beregsom, Beregszász, Beregújfalu, Bótrágy, Bulcsú, Csetfalva, Csonkapapi, Dercen, Felsőremete, Fornos, Gát, Halábor, Hetyen, Isznyéte, Kígyós, Kisbégány, Kisgút, Kisharangláb, Klastromalja, Kovácsó, Macsola, Makkosjánosi, Mezőgecse, Mezőhomok, Mezőkaszony, Munkács, Munkácsváralja, Nagybégány, Nagybereg, Nagyborzsova, Nagygút, Nagymuzsaly, Oroszvég, Pósaháza, Rafajnaújfalu, Sárosoroszi, Szernye, Tiszacsoma, Tiszakeresztúr, Vári, Várkulcsa, Várpalánka, Zápszony ~i településeket a visszacsatolt Ugocsa vm. településekkel összevonva Bereg és Ugocsa k.e.e. vm-vé szervezték. 1939. III. 15: a honvédség bevonult Kárpátaljára, s ott visszaállította a tört. K-i határt. 1940 őszén ÉK-Erdély visszacsatolása után Bereg és Ugocsa önálló vm. lett, ~t a beregszászi, munkácsi, vásárosnaményi járások, Beregszász és Munkács mezőváros alkották. A ruszinok lakta vidéken alakított Kárpátalja kormányzóság beregi közig. kirendeltségei az ilosvai, munkácsvidéki és szolyvai járás. - 1941: 121.088 m., 3008 ném., 227 szl., 71 rum., 10.380 rutén, 828 cigány, 230 egyéb; 22.052 r.k., 25.824 g.k., 1005 g.kel., 557 ev., 66.708 ref., 32 unit., 566 bapt., 25.357 izr., 283 egyéb, össz. 142.384. - 1944. X: a szovjet hadsereg elfoglalta, 1945. I: visszaállították a trianoni határokat. 1945. VI. 29: a szovjet-csehszl. egyezmény egész Kárpátalját a SZU-hoz csatolta. A 15-60 év közötti m. ffi lakosságot kényszermunkára hurcolták, melyben tízezrek pusztultak el. A g.k. egyh-at fölszámolták, javait elkobozták, azon papokat, akik nem lettek ort-ok, kényszermunkára vitték. - 1945: a csengeri, fehérgyarmati, mátészalkai és vásárosnaményi járással 2147 km² ter-en létre-hozták Szatmár-Bereg vm-t, amit a →tanácsrendszer 1950. I. 1: bevezetésekor Szabolcs-Szatmár megye néven átszerveztek. Nevét 1989: a lakosság kívánságára Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére változtatták. 88

Lechoczky Tivadar: ~ monográfiája. 1-3. köt. Ungvár, 1881. - Pallas III:129. - Csánki I:409. - Edelényi 1928:667. - Szatmár és ~ fejlődése és kortört. Trianon után. Szerk. Dömjén Miklós. Bp., 1932. - Kozma György: Egy vm. (Bereg) harca és haldoklása. Szentes, 1938. - Szatmár, Ugocsa és B. k.e.e. vm. Szerk. Fábián Ferenc. Bp., 1939. - Györffy I:519.