Magyar Katolikus Lexikon > B > Belső-Szolnok vármegye


Belső-Szolnok vármegye: középkori magyar közigazgatási terület, a Szamos-Tisza sószállító vonalon kialakult Szolnok →királyi vármegye keleti, Külső- és Középső-Szolnoktól önállósult része. Határai: Szatmár és Máramaros vm., Beszterce-vidék, Doboka és Közép-Szolnok vm. - A Kárpátoktól a Tiszáig terjedő Szolnok kir. vm. részeinek elkülönülése 1241/42: a tatárdúlás pusztításaival kezdődhetett. ~ vidéke - Erdéllyel együtt - 1261/70: az István ifj. kir. uralma alatti hercegség része. 1263 óta a vm. főispáni tisztét az →erdélyi vajdáéval egyesítették, aminek oka vsz. az, hogy az ifjabb kir. udvarában a legnagyobb méltóság az erdélyi vajdáé, a legjövedelmezőbb ispánság pedig - a sóbányászat és sókeresk. révén - a szolnoki volt. A hatalmas Szolnok vm. közig. megosztását az egyh. hovatartozás is befolyásolta, mert a ter. Ny-i része az egri, a K-i - mint szolnoki főesp-ség - az erdélyi egyhm-hez tartozott. A 13. sz: a kir. vm. Mo-on nemesi vm-vé alakult. Első okl. említései: 1279: Külső-Szolnok, 1320: Belső-Szolnok, 1416: Közép-Szolnok, Külső- és ~t gyakran fölcserélték, attól függően, hogy az okl-et Mo-on v. Erdélyben írták-e. Közép-Szolnok vsz. Külső-Szolnok vm-ből Zsigmond kir. korában önállósult, aki 1435: önvédelmi rendszerében helyet adott e vm-nek. ~ első önkormányzati bírájának irata 1325: kelt, de az önálló ~i főispáni hivatal működése csak a 15. sz. közepére tehető, amit egyes tört.íróink a gyér lakossággal, s a csekély számú köznemességgel magyaráznak (míg Mo-on a vm-kben 4-4, addig Erdély mind a 7 vm-jében 2-2 szolgabíró intézte az ügyeket.). 1538. II. 24: a váradi béke ~t Erdélyhez csatolta, a vm. nemeseinek gyűléshelye, a vm. székhelye Dés, ahová hadrakeléskor, mustrára gyülekeztek; itt találhatók a vm. tisztek, s a vm. levtára. 1606: az ogy-en Bocskainak megszavazott 500 lovasból és 500 gyalogosból ~ 37 lovast és 15 gyalogost, Dés városa 10 gyalogost állított, s zsoldját fizette. 1736: Szamosújvár a vm. hatósága alól kivonva önkormányzatot, 1791: sz. kir. városi rangot kapott. II. József közig. reformja 1784: Doboka vm. felső járását (Ny-i felét) és Közép-Szolnok néhány DK-i faluját ~hez csatolta, míg ennek DK-i részét Torda, néhány ÉNy-i faluját Közép-Szolnok vm-be iktatta. A kir. halála után az alkotmányossággal ~ régi ter-ét visszakapta. 1764-ig 24, az állandó táblák létrehozásakor a vm. 12 ülnököt választott. 1733: az 1. vm. orvos Pataki Sámuel, kinek munkáját Mária Terézia és II. József korában vm. alkalmazottként egy külön sebész, II. József idejétől bábák is segítették. A földmérés miatt meggyűlölt mérnököknek megengedték a vm-ben maradást (a földmérés adatait elégették), s a 19. sz. eleje óta ismét vm. alkalmazottak is lehettek. 1740 óta kincstári ügyész, 1800 u. szegények ügyvédje és árvaszéki bíró is működött a vm-ben, mely 1746: címert kapott. 1844-től Doboka vm-vel közös tűzkár biztosítója működött, s a vm. levelezésben a lat. helyett a m. nyelvet használták, Désen közp-i kisdedóvót szerveztek. 1848. V. 4: tartotta utolsó gyűlését a nemesi ~, melyen megválasztották követeiket a kolozsvári ogy-re. VI. 4: már a polg. vm. népképviselet alapján összeállított képviselői intézkedtek, a képviselő állandó bizottmányt 143 taggal alakították meg. VII. 19: tartották az utolsó vm-gyűlést. A szabharc leveretését követő katonai diktatúra Erdélyt 6 (nagyszebeni, károlyfehérvári, rettegi, kolozsvári, székelyudvarhelyi és fogarasvidéki) katonai egységre osztotta, ~t a rettegi és a kolozsvári között szétdarabolta. A közigagatást a vidéki parancsnokok, s a hozzájuk beosztott ker. komisszárok végezték. 1851: az újabb rendezéskor Erdélyt 5 közig. ker-re (nagyszebeni, károlyfehérvári, dési, kolozsvári, marosvásárhelyi) és 6 pénzügyi ker-re (székhelyek: Nagyszeben, Szászváros, Kolozsvár, Beszterce, Marosvásárhely, Brassó) osztották. 1854. VI. 26: Erdélyben új közig. ker. törvényszékeket állítottak föl Nagyszeben, Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Beszterce, Dés, Szilágysomlyó, Kolozsvár, Károlyfehérvár és Szászváros székhellyel, mely szervezet 1854. XI. 15-1860: az →októberi diploma kiadásáig létezett. 1861. IV: a régi vm. keretekben ismét megkezdődött az alkotmányos élet; a rumén bizottmányi tagok azt kívánták, hogy a nemzetiségek létszámuk arányában kapjanak mandátumot, de a vm. gyűlése az önkiegészítést nem fogadta el, s a biz. tagjait 250 főben állapította meg. A provizórium alatt a vm. tisztikara lemondott. 1867: a kiegyezéssel helyreállt az alkotmányosság. Az 1870:42. tc. az erdélyrészi vm-k sajátos szervezetét megszüntette, az 1876:33. tc., ill. az 1877:2. tc. az erdélyi vm-ket átalakította. Az 1876:32. tc. 1.§-a ~nek a →Beszterce vidék és →Naszód vidék közé nyúló részét az ekkor szervezett →Beszterce-Naszód vármegyébe, a többi részét →Szolnok-Doboka vármegyébe osztotta, Szamosújvár sz. kir. várost és Szék taxás várost is e vm-be sorolta. Az 1877:10. tc. Szék ogy-i képviselő küldési jogát megszüntette, Szamosújvárét 2-ről 1-re csökkentette. - 1786: a józsefi népszámláláskor a megnagyobbított ~ 275 községében 20.944 házban 24.702 családot, 134.006 lakost írtak össze. A Dobokával való egyesítés előtti, 1869. XII. 31: népszámláláskor ~ben Dés kir. mezőváros székhely és Szamosújvár sz. kir. város mellett az alparéti, bálványosváraljai, bethleni, dési, kackói, kőfarki, magyarláposi, rettegi és szurduki járás 412 községében 138.307 lakos élt. 88

Pesty I:84. (s.v. Szolnok) - Kádár József: B-Sz. és Doboka vm. 1848/49-ben. Dés, 1890. -: Szolnok-Doboka vm. nevelés- és oktatásügyi tört. 1800-tól. Uo., 1896. - Szolnok-Doboka vm. Irod., Tört. és Ethnogr. Társ. Évkv-ei Uo., 1900-02. - Tagányi Károly-Réthy László-Pokoly József: Szolnok-Doboka vm. monographiája. 1-7. köt. Uo., 1901-05.