Magyar Katolikus Lexikon > B > Bétel


Bétel (héb. 'Isten háza'): helység Jeruzsálemtől 19 km-re északra, a Jeruzsálemet Szichemmel (É-D-i) és a Jerikót a Földközi tengerrel (K-Ny-i) összekötő út kereszteződésénél, 880 m magasságban. - A Ter 28,19 szerint a kánaáni települést eredetileg Luznak hívták. A ~ név vsz. El kánaáni isten közeli, vsz. Bet-Elnek mondott sztélyéről származhatott, melyet már az ősatyák is ismertek (Ter 12,8; 13,3 skk.; 28,10-22; 31,13; 35,7.9-15). ~ gazdag volt vízben, ami létrejöttében is szerepet játszhatott. Hol Efraim, hol Benjamin birtokolta (Józs 16,2; 18,13.22; . 1Krón 7,28). Mivel a bírák idején egy ideig ~ben őrizték a szövetség ládáját, nemzeti sztély volt (Bír 20,27; 21,2); az ország kettészakadása után az É-i rész számára a jeruzsálemi tp. párjának szerepét töltötte be (1Kir 12,26-33; Ám 7,10-13), mellette a dáni sztély mindig csak másodlagos jelentőségű volt. Abija uralma alatt a júdeaiak egy időre elhódították I. Jerobeámtól (2Krón 13,19), Bása alatt viszont ismét Izr. birtoka lett (1Kir 15,16-22). A próf-k elítélték a ~i oltárt, ill. sztélyt (13,1-10; Ám 3,14; 4,4; 5,5; 7,10-17; Oz 13,1 skk.), bár az Illésről szóló elbeszélésekből nem tűnik ki, hogy ő is ellene fordult volna (2Kir 2,1 skk.; 23 skk.). Miután az É-i részt elfoglalták az asszírok és idegenek telepedtek meg a környéken, Jahvénak egy papja lakóhelyéül választotta (17,28). Jozija alatt ismét a júdeaiak kezére került, s az egyértelműen jahvista kir. leromboltatta a sztélyt (23,4.15). A fogság után Benjamin törzsének maradéka vette birtokba (Ezd 2,28; Neh 7,32; 11,31). Kr. e. 160: a júdeai kerület szemmel tartására Bakchidesz néhány más helységgel együtt megerősítette (1Mak 9,50). Kr. u. 69: Vespasianus elfoglalta (anélkül, hogy lerombolta volna), s csapatokat hagyott hátra, hogy biztosítsák előnyomulását Jeruzsálem felé. A bizánci időben virágkorát élte, utána hanyatlásnak indult. A mai arab Betint a 19. sz: alapították. - Az ásatások (1928, 1934, 1954-57) szerint ~ Kr. e. 2200 k. már lakott hely lehetett, a várost 2000 k. alapíthatták. A nagy faragott kövekből kitűnően megépített új városfal (Kr. e. 1600 k.) egy virágzó kései bronzkori településre enged következtetni. Egész Palesztinában itt kerültek felszínre a legjobban megépített lakóházak. A feltűnően sok bronz a hikszoszok uralmára vall, a szkarabeuszok viszont az egyiptomiak emlékét őrzik. A késő bronzkori várost a Kr. e. 13. sz: tűzvész pusztíthatta el. Az új település szegényesnek látszik, teljesen eltér a bronzkoritól. A kirság idején a város újra fölvirágzott; e korból pusztulás nyomait nem lehet kimutatni. A babilóniaiak vsz. csak Kr. e. 550 k. perzselték föl. A perzsa uralom alatt fejlődni kezdett, s a hellénista korszakban újabb virágkorát élte. A makkabeusok és a rómaiak korából igen sok pénzérmét ástak ki (az egyiken Pilátus képe és felirata látható). I. Jerobeám tp-át még nem sikerült megtalálni. **

BL:148.