Magyar Katolikus Lexikon > B > Bélháromkút


Bélháromkút, Tres fontes de Beel, Borsod vm.: 1. egykori ciszterci apátság →Bélapátfalva határában. 1232. V. 16: Kilit egri pp. alapította, →Pilis leányapátsága. 1240: Tres Fontes, 1245: Beyl, 1289: monasterium de Beel, v. de Tribus Fontibus, Beel, 1528: Apathfalwa. - 1384: a béli nemesek vallották magukat kegyúrnak. A ktor és a tp. egy része állt, amikor a tatárok dúlták a vidéket. A vész elmúltával az építést befejezték. Az apátság 1509. évi leltárából úgy tűnik, hogy a sertéstenyésztés és a bortermelés voltak fő gazd. ágai. Kv-einek száma ekkor 85. Birtokai a környéken: Apátfalva, Bóta, Horvát, Királd, Mercse, Ostoros, Uppony; Heves vm-ben: Arnót Csokva, Pazman. - Apátjai 1293: Ádám, 1330: Richárd, 1332: Rudolf, 1357: István, 1371: Wekeyardus, 1377: János, 1382: Konrád, 1398: László, 1412: Demeter, 1406: Christianus, 1422: Fridericus, 1426: Miklós, 1438: Illés, 1477: Péter, 1486: János, 1495: Verebélyi Pál kommendátor. 1357: az apáton kívül csak 2 szerz-e volt. 1508: Udalrik prior és 4 szerz. lakta. - 1530: elnéptelenedett, s az épületek elpusztultak. Birtokait a szarvaskői vár ura, majd a Rákóczi család, 1679-től I. Lipót adományaként az egri kápt., 1700-tól az egri szem. kapta. - ~ címét viselték: 1794: Edeli (?) Miklós györöki plnos, 1806: Gulik József pozsonyi knk., 1813: Szentiványi József losonci plnos, 1829: Iványi János esztergomi knk., 1832: Bartakovics Béla, 1844: Mogyoróssy Mátyás győri, 1858: Bogcha Ferenc veszprémi knk., 1874: Horváth Ferenc tatai plnos, 1900: Valihora János losonci plnos. A c-et ma is adományozzák. - 2. A tp-ot 1732-45: és 1950-66: helyreállították, ma is áll mint a mo-i ciszt. építészet egyedülálló emléke: Torony nélküli, latin kereszt alaprajzú, 3 hajós, keresztházas bazilika. Ny-i homlokzatán rózsaablak. Vörös és szürke kőrétegek jelzik az egykori előcsarnok helyét. Az É-i oldalon 2 sorban, a boltszakaszoknak megfelelően elhelyezett 4-4 félköríves, rézsűs ablak, s a „halottak kapuja”, mely a temetőbe nyílott. Szentélyei egyenesen záródnak, a főhajó első szakaszát a 18. sz: épített orgonakarzat foglaja el. A boltszakaszokat csúcsíves keresztboltozatok fedik. A tatárdúlás (1241-42)előtti periódusban kváderkövedkből, a 2. korszakban vakolandó terméskőből építették. A Szt Imre oltárt 1748: Hartmann József kassai szobrász készítette. - 3. a keleti Bükk-vidék kistáji Szűz Mária-búcsújáró helye. A Bélkő alatt van az Áldozókő és a Hamuhegy, mely vsz. azt jelzi, hogy a 3 forrás között pogány áldozati hely lehetett, melyet a nép a kerség felvétele után is nagy számban látogathatott. Az apátsági tp. a kk-tól a reformációig (1534-ig) búcsújáró hely volt a források vizének gyógyító ereje miatt. 200 évvel később újították föl. Fő búcsúja Nagyboldogassz. napja. A sajókazai búcsúsok fölkoszorúzott keresztjét a leányok és legények fölváltva vitték. A poros út miatt egyszerű, de tiszta hétköznapi ruhában mentek. Jó félnapos út után, du. érkeztek ~ra. A falu szélén egy kútnál szedték magukat rendbe. A tp-ban éjszakáztak. A sátai hagyomány szerint aki háromszor megjárja a ~i búcsút és végigénekli az utat, az a pokol helyett a tisztítótűzben szenved bűneiért, s nem égni fog, hanem csak füstöt fog nyelni. H.F.-B.G.

1. LBE:79. - Péterfy II:275. - Csánki I:169. - Heves m. műemlékei 1959. I:522. - Borsodi Szle 1959.4:66. (Kalas Imre: A bélapátfalvi árpádkori tp. homlokzata) - Gergelyffy András: Bélapátfalva. Bp., 1960. - Herman O. Múz. Évkv-e 1966:199. (Valter Ilona: A bélapátfalvi monostor feltárási munkái 1964-ben) - Hervay 1984:53. - 2. TKMK 128. - 3. Pallas I:744. - Fejér Ignác: Az apátfalvi búcsújáróhely tört. 10 énekben. Eger, 1898. - Bodor 1944:48. - MEN:220. - Csomor 1972:100. - MJ