Bárdosi Német János, eredeti neve Német (Szombathely, Vas vm., 1902. márc. 8-Pécs, 1981. márc. 4.): költő. - Hétgyermekes család elsőszülöttje, apja vasúti mozdonyfűtő. 1908-14: Bárdoson élt. (A falunak adózott az írói névként fölvett Bárdosi névvel.) Döntő hatással Ady volt írói látására. Éretts. után tanárnak készült, de nem vették föl a koll-ba, s apja nem vállalhatta a taníttatást. Az 1920-as évektől volt tisztviselő, zálogházi alkalmazott, s 1943-ig pénzügyi pályán működött Szombathely közüzemeinél. Első verse 1922: az Életben, első versesköt-e 1926: jelent meg. Költ-ének legszembetűnőbb sajátja a teremtő harmónia utáni vágy. A term. rendjében kereste a lélek békéjét. 1932: a Faludi Ferenc Irod. Társ. elnöke, s a Kultúregyes-ben is vállalt szerepet. 1945-67: nyugdíjazásáig Pécsett a városi számvevőség vez-je. 1956: a Pécsi Nemz. Szính. bemut. Békétlen szerelem c. daljátékát. 1967-80: a pécsi Jelenkor szerk. biz. tagja. Verseinek kétharmadát élete utolsó 25 évében írta. - M: Öreg szilfa árnyékában. Szombathely, 1926. - Jégeső. Pécs, 1930. - Isten rádiója. Szombathely, 1932. - Szegény ország. Uo., 1933. - Zsellérek. Szeged, 1934. - Élet és irod. Szombathely, 1937. - Napfogyatkozás. Pécs, 1939. - Békétlen szerelem. Uo., 1956. - Carmina Hungarica. Uo., 1960. - Vacsoracsillag. Uo., 1966. - Fehér pille. Uo., 1972. - A lélek lángjai. Uo., 1974. - Utak és útitársak. Szombathely, 1975. - Nyugtalan madarak. Pécs, 1978. - Fűzfasíp. Bp., 1981. - 1936. I-1937. XII: a szombathelyi Írott Kő fel. szerk-je. - 1944-48: Várkonyi Nándorral és Csorba Győzővel a pécsi Sorsunk szerk-je. 88

Sorsunk 1948:193. (Hajcsa András: B. N. J.) - Jelenkor 1960:108. (Várady Géza: Carmina Hungarica); 1966:984. (Várkonyi Nagy Béla: Vázlat B. N. J. portréjához); 1970:27. (Csányi László: B. N. J.); 1972:245. (Tüskés Tibor: „Helyet a kórus padjaiban”); 1974:198. (Bertha Bulcsú: Interjú B. N. J-sal); 1977:229. (Pomogáts Béla: B. N. J. őszikéi) - Alföld 1961/2:136. (Tóth Endre: 2 pécsi költő: B. N. J. és Pál József) - Életünk 1972:5. (Paku Imre: B. N. J.) - Élet és Irod. 1977/10. sz. (Csorba Győző: Az „Írottkő-ember”)