Magyar Katolikus Lexikon > B > Bálaám


Bálaám, Bileám: mezopotámiai próféta. - A Szám 22-24 szerint miután Izr. fiai legyőzték az amoritákat, a moábiták kir-a, Balak elhívatta és arra kérte, átkozza meg Izr. fiait. A kir. többszöri sürgetésére útnak induló ~ életét a szamara mentette: először kitért az angyal elől, aki útjukat állta, majd nem volt hajlandó továbbmenni, s mikor ~ ütlegelte, megszólalt és megmondta makacssága okát. ~ mint Isten látóembere, nem átkozhatta azt, akit Isten megáldott, ezért Balak ígéretei és haragja ellenére átok helyett áldást mondott Izr-re, s a Jákobból fölkelő csillagról, a Messiásról jövendölt. - A Szám 31,8.16 és Józs 13,22: bálványimádásba vitte Izr. fiait és együtt harcolt a midiánitákkal Izr. ellen. 2Pt 2,15; Júd 11 és Jel 2,14: a tévtanítók egyik előképe. - Ikgr. A próf-k sorában többnyire →Jessze gyökerével össszefüggésben, ókori viseletben, szakállal, olykor zsidó kalapban ábrázolják. Az óker. képeken az álló ~ a csillagra mutat (Róma, Péter és Marcellinus katakombája, 4. sz. eleje). Gyakran látható a →Háromkirályok képén. A kk-ban sokszor ábrázolták beszélő szamarával (Monreale, a dóm bronzkapuja, 12. sz. vége; Kijev, Bölcsesség-tp., freskó, 11. sz.). A kk. tipológiában a szamáron lovagló ~ot a csillaggal és jövendölése mondatszalagjával Mária születésére utaló előképnek tekintették. - Attrib-ai: mondatszalag, csillag, szamár. **

Sachs 1980:65. - BL:169. (s.v. Bileám)