Magyar Katolikus Lexikon > B > Bákó


Bákó, Bacău (Bacău m., Moldva, Ro.): 1. város és megyeszékhely a Beszterce folyó torkolata fölött. A hagyomány szerint nevét egy Bakó nevű csángó csárdástól kapta. Szláv, mások kun eredetűnek tartják. Az írásos emlékekben először a 14. sz. elején szerepel, ekkor a kámi tatárok adófizetője. A tatárokat 1345: Laczkfi András (†1359) erdélyi vajda szorította a Dnyeper mögé. A 15-16. sz: jelentős kereskedőváros, a 16. sz: a moldvai vajdák székhelye. A 17. sz: többször elpusztult, lakossága elmenekült. A 19. sz: lakosainak többsége kereskedő, a 19/20. sz. fordulóján kezdett iparosodni. - A 14-15. sz: még magyar többségű, a 14. sz. végétől kb. 1500-ig, majd 1607-1818: ppség. A 16. sz. derekán elkezdődött a kat-ok üldözése, de a sz. végén még 200 m. élt ~ban, és 1599: m-ul miséztek. 1641: „saját nemzet beli papjuk van”, 1646: a városi tisztségeket a m-ok a ruménekkel váltakozva viselték. 1653: a város 6 m. elöljáróját ismerjük. 1661: a kat-ok m-ul beszéltek, volt egy tanítójuk is. Jerney 1844: még talált m. szövegű sírköveket. 1845: már „minden második vasárnap oláhul tartatik az Isteni tisztelet, felsőbb parancsnál fogva” (Petrás Incze J.). 1851, 1875: a tp-ban használt nyelv: m., rum., ném. „Bákói magyarjaink részint bennszülött, részint bevándorolt iparos és szolgáló nép, melynek nemzetisége égő gyertyaként apad, egyfelől a tanítás és szolidaritás hiánya, másfelől a vele mindig idegen, sőt ellenséges módon érintkező elemek miatt” (Imets). - 1945 u. itt székelt a M. Népi Szöv. megyei közp-ja. 1952: megnyílt a rum. tannyelvű pedagógiai isk. (tanítóképző) m. tagozata, és egészen 1958-ig működött. Innen látták el a ~ megyében működő m. isk-kat - amíg voltak - tanítókkal. - 2. plébánia. 1380: már népes egyhközs. A 17. sz. elején ~ban nem volt pap. A tp-okat és a pléb-házat a tatárok újra és újra elpusztították. 1682: már nincs se tp., se ház, „egy konyhában miséznek”. 1693: építettek egy kis szalmával födött fatp-ot, amit Szt Miklósnak szteltek. 1738: még pléb., 1761-1846: a nemrég ~ból kirajzott Kalugerpataka fíliája. Mai tp-át is 1844. XI: Szt Miklós tiszt. sztelték. Kat. lakói 1597: 1692, 1636: 200, 1646: 680, 1661: 326, 1682: 10, 1761: 131, 1844: 500, 1851: 410, 1858: 582. 1898: össz. 12.675, ebből 1133 (8,9%) r.k., 485 (3,8%) m. 1930: 1893 r.k., m. nemzetiségű 603, m. anyanyelvű 822. 1985: össz. 13.840. - 3. ferences konvent. A 15. sz. elején Alex cel Bun moldvai vajda felesége, Losonczi Bánffy Margit Szt Antal-tp-ot és -ktort építtetett a boszniai obszerváns ferencesek számára. 1510 k. készült jegyzékben szerepelnek, ktorukat 1591: Szt Antal tit-sal említik. A 16. sz: m. gvardiánjai voltak. 1520: X. Leó visszavonta a milkói pp. Moldva fölötti joghatóságát, a következő 60 évben csak a helyi guardián engedélyével működhetett lelkipásztor. 1535: 6 szerzpap és 6 laikustestvér lakta a ktort, majd egyre kevesebb. 1571: a török elpusztította, csak egy öreg barát maradt benne. 1572: loan Voda cel Cumplit (Rettenetes János) elkergette a ferenceseket, 1580: Arsengo Jeromos OFMConv elfoglalta és a lengy. minoritáknak adta. 1597: →Quirini Bernardin árgyasi pp., korábban obszerváns ferences, p-i megbízás alapján gondozása alá vette a moldvai kat-okat és ~ba tette székhelyét. 1599: a csíksomlyói ferencesek kapták vissza, s fönntartására megkapták Terebes moldvai m. falut.

1601: 3 szalvatoriánus ferences költözött a ktorba. 1607: a ferenceseknek ismét el kellett hagyniuk a ktort. 1611: a Lengyo-ból jött guardián bákói pp. lett, és a m. ferencesek kiszorultak. 1637-48: Ferenczy György, erdélyi ppi helynök a tp-ot kijavíttatta. 1661: 2 kat. tp. volt a városban: „az egyik teljesen elpusztult, csak a cinterem van meg, a másik az obszerváns ferenceseké plébános nélkül.” A ktor Moldva ap. kormányzójának székhelye 1884-ig. - 4. püspökség. 1607: az árgyasi ppséget (→Árgyas) a török elől ~ba menekítették. Arsengo pp. halála után a ~i c-et a lengy. kir. adományozta lengyeleknek, a Szentszék jóváhagyásával. 1808-tól közvetlenül a Szentszék nevezte ki a pp-öt. - Pp-ei: Arsengo Jeromos OFM, 1611: Valerianus Lubieniecki OFM, 1618: Adam Gorski OFMConv, 1627: Gabriel Fredro OFMConv, 1633-49: Jan Baptista Zamoyski OP, 1651: Maciel Marian Kurski OFM, 1662-75: Stefan Atanazy Rudzinski OFM, 1678-79: Jakub Gorecki OP, 1681: Jakub Franciszek Duski OFMConv, 1694: Amadaeus Victorin Cieszejko OP, 1698-1709: Stanislaw Franciszek Buganski OFMConv, 1711: Ioannes Damascenus Lubieniecki OP, 1715: Hadrianus Skrzectuski OFMConv, 1717: Iozafat Parysowicz OFMConv, 1732: Thomas Slubicz Zaleski OP, 1737: Raimundus Stanislaw Jezierski OP, 1782-89: Petrus Dominicus Karwosiecki OFMConv, 1808: Bonaventura Carenzi OFMConv, 1815-18: Iosif Bonaventura Berardi OFMConv. - ~ mint ppi székhely, pléb. és ferences ktor állandó színhelye volt a m., lengy. és itáliai egyh. érdekek összeütközésének, az ott élő m. kat-ok rovására. H.P.-H.F.

1. Jerney 1851:28. - Imets 1868:44. - Kovács 1868:49. - Lahovari 1898. I:179. - Auner 1908:20. - Cs. Tompos-Czellár 1978:44. - Domokos 1979:1433; 1987:571. - Beke 1988:21. - Benda 1989:804. - 3. Karácsonyi II:12, 260. - Szabó 1921:204. - György 1930:136. - Schem. Steph. 1947:9. - 4. Gams 1873:365. (Rosa János és egy másik János vsz. más széken volt!) - Eubel IV:107. - Jakubinyi 2004:62.