Bács-Bodrog vármegye: a történelmi Magyarország Baranya, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Csongrád, Torontál, Szerém és Verőce vármegyék által határolt része. Ter-e 10.362 km². Fő folyói a Tisza és a Duna. Székhelye Zombor. - Bács és Bodrog önálló vm-k a hódoltság alatt a Bácska közös nevet kapták, közs-eik legtöbbjét az 1699. I. 26: aláírt →karlócai béke után a tiszai határőrvidékbe osztották, melyet 1745: a tiszamenti közs-ekre korlátoztak, 1750: föloszlattak, ezután tiszai koronauradalom néven igazgatták, s az 1791:7. tc. csatolta a vm-hez. Csak a 878 km²-es titeli csajkás ker. maradt a vm-rendezésig katonai igazg. alatt, amikor az 1873:27. tc. ~hez csatolta. Mivel Bács és Bodrog vm. elválasztása nem sikerült, az 1802:27. tc. egyesítette. Zombort és Újvidéket az 1751:27. tc., Szabadkát az 1791:30. tc. sz. kir. városi rangra emelte. A szabharc leverését követő önkényuralom - a sz. kir. városokkal együtt - 1850-60: 9484 km²-en a szerb vajdaság és temesi bánság részévé tette, melyben a zombori és az újvidéki ker-et alkotta (e korra vezethető vissza a sajtóban a Bácska helyett elterjesztett Vajdaság, s a Bánát helyett a Bánság kifejezés). 1918. XI. 12-13: a szerb hadsereg megszállta ~t a Bajától, Felsőszentivántól, Kelebiától É-ra húzódó vonalig. - Lakói 1787: 182.955 (Bács m. 102 települése), 1896: 491.555 (a tvhat. városokkal 609.475), 1880: 511.437 (638.113), 1890: 537.114 (616.488), 1900: 604.989 (764.317), 1910: 363.527 m., 190.697 ném., 30.137 szl., 386 rum., 10.760 rutén, 1279 horvát, 145.063 szerb, 70.545 egyéb; 534.682 r.k., 11.684 g.k., 136.015 g.kel., 70.098 ev., 29.772 ref., 18.244 izr., 1825 egyéb vall., össz. 812.394. Mo. 63 vm-je közül ~ ter-ileg a 4., népességileg a 2., népsűrűségét (1910: 78/km²) tekintve a 12. 1899-1913: kivándorolt 44.691 fő, visszavándorolt 10.621 fő, mellyel a végleges kivándorlottakat tekintve (30.070) a vm-k között a 6. Közs-eit 1904: törzskönyvezték. - 1919: a székhelyen kívül 3 városa (Baja, Szabadka, Újvidék), 124 közs-e volt, közülük 6 több mint 10.000, 33 több mint 5000 lakosú. A r.k. pléb-k a kalocsai, 4 g.k. par. a kőrösi, 63 g.kel. a bácsi egyhm., 28 ev. gyül. a bányai, 13 ref. a dunamelléki egyhker. része; az izr-knak 19 akv. ker-e volt. - 1941: 285.013 m., 179.687 ném., 16.295 szl., 163 rum., 13.365 rutén, 6486 horvát, 50.374 bunyevác, 148.078 szerb, 401 vend, 4426 cigány, 3301 egyéb; 628.637 r.k., 15.947 g.k., 156.756 g.kel., 72.058 ev., 34.574 ref., 83 unit., 962 bapt., 15.258 izr., 511 egyéb vall., össz. 924.782 lakója volt. - A szerb kivonulás előtt az oda menekült oktobrista és komm. emigránsok a helyi délszlávokkal 1921. VIII. 14: Pécsett kikiáltották a →trianoni békében Mo-nak hagyott szerbek megszállta ter-re érvényes Baranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársaságot azzal a céllal, hogy azt Mo-tól elszakítva szerb vazallus állammá tegyék. A m. csapatok VIII. 19-20-i bevonulásakor ezen „állam” létrehozói a megszállókkal együtt távoztak. ~ből Mo-nak maradt Baja tvhat. város 1876 km²-rel, 1920: 120.776 lakossal. 7287 km²-t, benne Ada, Adorján, Apatin, Bács, Bácsföldvár, Bácsgyulafalva, Bácskertes, Bácskossuthfalva, Bácsordas, Bácsszentiván, Bácstóváros, Bácsújfalu, Bácsújlak, Bajmok, Bajsa, Béreg, Bezdán, Boróc, Csantavér, Cservenka, Csonoplya, Csurog, Dernye, Doroszló, Dunabökény, Dunacséb, Felsőhegy, Futak, Gádor, Gombos, Hódság, Kér, Kerény, Kishegyes, Körtés, Kucora, Kula, Küllőd, Ludaspuszta, Magyarkanizsa, Martonos, Militics, Mohol, Monostorszeg, Mozsor, Nemesmilitics, Óbecse, Ókér, Ószivác, Őrszállás, Pacsér, Palánka, Palona, Paripás, Péterréve, Regőce, Szabadka, Szentfülöp, Szenttamás, Szépliget, Szilágyi, Szilberek, Szond, Tavankút, Temerin, Tiszakálmánfalva, Titel, Tompa, Topolya, Tornyos, Újverbász, Újvidék, Vajszka, Veprőd, Wekerlefalva, Zenta, Zombor, Zsablya kalocsai egyhm-s pléb-kat a Szerb-Horvát-Szlovén kirsághoz csatoltak. - Horváto. függetlenségének kikiáltása után 1941. IV. 11: a m. honvédcsapatok bevonultak Bácskába, ~t egyesítették. A volt szerb telepesek helyére Bukovinából székelyeket telepítettek. 1941-44: az internálás, kémelhárítás és a razziák következtében meghalt 4629 szerb. A m. hadsereg kivonulása után, 1944. X-XI: a szerb partizánok megtorlásul 34 491 magyart mészároltak le, az elmenekültek és legyilkoltak házaiba szerbeket telepítettek (→vérbosszú Bácskában). - Az 1945. VIII. 23: kiadott jug. földreform és telepítési törv. alapján újabb 50.000 szerb családot telepítettek be. - A Mo-nak maradt ~ből az 1945. VII-VIII-i potsdami határozat alapján a ném. nemzetiségűek egy részét 1946-47: No-ba telepítették. A ter-et a tanácsrendszer bevezetésével 1950. I. 1: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. D-i felével összevonva →Bács-Kiskun megyévé szervezték. Az ismét Jug-hoz csatolt rész 1947-91: Vajdaság autonóm tart-hoz tartozott, melyet autonómiájától megfosztva Szerbia bekebelezett. E ter. egyhkormányzatilag az 1968: alapított →szabadkai püspökség része. 88

Pallas II:434. - Bács-Bodrog vm. I-II. - Edelényi 1928:665. - Kemény Simon: Csonka Bácska tükre. Baja, 1931. - Rapcsányi Jakab: Baja és ~ közs-ei. Bp., 1934. - Györffy I:201. (Bács vm.), 695. (Bodrog vm.) - Cseres 1991.