Magyar Katolikus Lexikon > B > Bábel


Bábel, Babilon (héb. 'isten kapuja'): Babilónia fővárosa. - Nevét a Ter 11,9 népetimológiai alapon a héb. balal, 'összezavar' igével hozza kapcsolatba. Az ÚSz-ben Rómát szimbolizálja (1Pt 5,13; Jel 14,8; 16,19; 17,5; 18,2.10.21). - A romjait rejtő domboknál (tellek) 1811 óta csak szórványos ásatások történtek, ezért a város fejlődéséről nem lehet világos képet alkotni. A sumerok alapították, neve a Kr. e. 2200 körüli időből eredhet. Alárendelt szerepet tölthetett be Ur mellett, s csak 1830 k. az ún. első bábeli dinasztia korában lett jelentős. További tört-e Kr. e. 539-ig egybeesik →babiloni birodalom tört-ével. Bár a gör. uralom idején jelentős építkezések folytak ~ben, szerepe egyre csökkent, mert I. Szeleukosz áthelyezte székhelyét Szeleukiába. Kr. e. 127: meghódították a pártusok, s ezzel ~ jelentősége elenyészett. **

BL:121.