Magyar Katolikus Lexikon > A > aztékok


aztékok, mexikák: Közép-Amerikában, Mexikó területén a nahua nyelvet beszélő 7 törzs közül az ~ léptek be utolsóként a történelembe. Kr. u. 1300 k. kis csop-ként éltek Texcoco tavának egy szg-én. Időnként rabszolgasorsra jutottak, de lassanként rettegett, harcos törzs vált belőlük. - A legfőbb isten Nezahualcoyotl, a láthatatlan, teremtő isten, akit a legnagyobb szükségben szólítanak. Az égatyát és éganyát Tonacatecutlinak és Tonacaihuatlnak (Omelecutlinak és Omecihuatlnak is) nevezik. Kettejük fia Quetzalcoatl. Tenochtitlan lakóinak hadi istene Huitzilopochtli. Egyben napisten és a hajnalcsillag, s minden déli csillag képviselője is. Legyőzi nővérét a holdistennőt, s megalapítja a véres emberáldozatokat. Anyja, Coatlicue földistennő (a kígyószoknyával övezett) a term. teremtő és pusztító erőit testesíti meg. Tezcatlipoca minden Nahua-törzs mindenható istene, Texcoco főistene. Ő a féllábú (a másik lábát az alvilág becsapódó ajtaja vágta le, amikor mint a lemenő nap istene az alvilágba szállt). Ő a jutalmazás és büntetés istene, az É és az éjszaka, a halál és a hideg istene, a háború, de az ünnepek és a tivornyák, s az örök ifjúság istene is. Neve a négy égtájhoz kapcsolódik: É = a fekete Tezcatlipoca, K = a fehér Tezcatlipoca (ellenfele Quetzalcoatl), Ny = a vörös Tezcatlipoca (Xipe, a termékenységisten), D = a kék Tezcatlipoca (Huitzilopochtli, a háború istene). Quetzalcoatl a toltékok (zapotékok) régi törzsi istene, akit a mayák, ill. a quiché-mayák (Popol Vuh) Kukulcán v. Kukumatz néven ismernek. Ő a hosszúorrú isten, az éjszakai égbolt megszemélyesítője. - Vallási elképzeléseikből érthető meg, miért hagyta egy egész nép (birod.), hogy egy maroknyi sp. kalandor (Cortés vezetésével) lerohanhassa: a megígért visszatérő fehér isteneket látták bennük. Quetzalcoatl viszonyát Tezcatlipocához kettőjük csillagtermészete is meghatározza: T-hez a Nagy-Göncöl van hozzárendelve, Qu-hoz a Skorpió állatövi jegye. Ketten egyszerre azonban soha sincsenek az égen, hanem csak felváltva! Tlaloc eső- és mennydörgés-isten vsz. már Teotihuacánban nagy szerepet játszott. Segédei, a Thalquesek osztják ki az eső különböző fajtáit. Felesége, Chalchihuitlicue a drágakő ruhájú istennő, a vizek úrnője. Az esőistenhez hasonlóan a tavaszistennek, Xipének (Ny vörös Tezcatlipocája!) is régtől fogva jelentős szerep jut. A „meggyötört istennek” (aki minden ősszel újra meg újra meghal) egy hadifoglyot áldoztak. Lenyúzták a bőrét, amelyet az áldozatot bemutató pap magára öltött, ezzel jelképezve a term. körforgását. Számos termékenység-, növekedés-, gyógyítás-, tűz- és más természetistenség népesíti be az ~ panteonját. - Az ~ teremtésmítoszainak sokféle változata van, amelyek persze mind csak a sp-ok közvetítésével hagyományozódtak ránk. A „Historia de los Mexicanos porsus pinturas” szerint az ősistenpár Tonacatecutli és Tonacacihuatl 4 fiút nemzett: a vörös és fekete Tezcatlipocát, Quetzalcoatlt és Huitzilopochtlit. 600 év elmúltával az istenek elhatározták, hogy bevezetik a rendet és a törv-t, és ezt a feladatot Quetzalcoatlra és Huitzilopochtlira bízták. A kultikus áldozati cselekedetek meghatározott rendben zajlottak le. Az élet fordulópontjait (születés, házasság, halál) ünnepélyesen és sok rítussal ülték meg. Az ~ három túlvilági birod-at ismertek: Mictlan a halottak birod-a, amelyet sötét színekkel írnak le; Tlalocan az esőisten birod-a, ahová a villámsújtottak, a vízbefúltak, a bélpoklosok, a köszvényesek és mindazok kerülnek, akik fertőző betegségben szenvedtek; a Nap háza, ahová a hős harcosok jutnak. Fontos szerepet játszottak a papok, akik a teokrácia élén állva bemutatták az áldozatokat, s más teendőket végeztek, valamint őrködtek az előírások megtartása felett. - Az ~ vallásosságát nemcsak az emberáldozat iszonyatos rítusa határozta meg, hanem bensőségesség is. Imádságaikban mély bűnbánat, az ínséget szenvedők iránti részvét, vezeklésre való hajlam nyilvánul meg. **

König 1985:151.