Magyar Katolikus Lexikon > A > azonosság


azonosság, identitás (lat.): 1. a létezőnek az a tulajdonsága, hogy időbeli léte (akcidentális változásai) ellenére az időnek ellenálló lényege (szubsztanciája) alapján önmagával azonos marad, s ezért mindig ugyanúgy azonosítható. Az ~ot kifejező állítás (A=A) tartalma: semmi sem lehet ugyanakkor más valami is, csakis az lehet, ami. Ez az elv érvényes a teljes létrenden belül és az ún. formális logika egyik alapvető gondolkodási elve is. Ha a megismerést nem csupán gondolati játéknak tekintjük, hanem a megismerésre váró dolgok és a megismerő alany létrendi alapokon nyugvó kapcsolatának, az ~ elve elvezet az alany és tárgy találkozásának elvéhez is: a megismerés nem más, mint e kettő egymásra irányultsága, egymásnak megfelelése (adaequatio rei et intellectus). A metafizikában ezt az egységet fejezi ki Hérakleitosz és Parmenidész óta a lét és gondolkodás ~ának elve. Az idők folyamán mindig akadtak törekvések, amelyek v. a lét (Spinoza), v. a gondolat felé (Hegel) próbálták billenteni ezt az egyensúlyt. A dialektikus rendszerek (Hegel, →dialektikus materializmus) megkísérlik összebékíteni az ~ és az ellentmondás elvét. Valójában a tapasztalati valókban csak ellentétek egysége (kontráriumok) figyelhető meg, a lét és a semmi, az abszolút és relatív lét ellentmondásának föloldása lehetetlen. - 2. A lélek életében az ~ a külső élet összhangja az ember bensőjével, a cselekedetek/magatartás egyezése a hittel. Következménye az erős személyiség és a fogékonyság a szellem által (belülről) irányított életre. - Az ~ra törekvésben az ember a maga egyediségét mint Isten eredeti, teremtő tervét valósítja meg, ezáltal önmagában tapasztalja meg a tiszta teremtést. A körülmények által ránk kényszerített, adottságainkkal ellenkező életmód a személy ~ának torzulásához vezet, amit csak a szenvedés értelmének elfogadásával lehet elkerülni v. gyógyítani. Az Isten iránti szeretetből elvállalt szenvedés az embert Krisztus képmásává formálja, ~a az Isten fiaival való ~ lesz.- Az Egyh. tört-ében a misszionálás során igen fontos volt a misszionáltak ~ának tisztelete, a befogadók egyéniségének, kultúrájának, szokásainak figyelembevétele. Ez a másik emberrel azonosulni tudás képességét föltételezi, amit a sztek (s csak ők) a saját ~uk sérülése nélkül tudtak megtenni. - Az ~ kérdése a jelen kor →elidegenedéssel terhelt társad-ainak kulcskérdése. A teljes humánum átalakulását igényli, aminek föltétele a külső életmód megváltozása, a másik emberrel és a közösséggel való találkozás képességének fejlesztése. **

KL I:132. - LThK V:604. - Schütz 1988:23.