Magyar Katolikus Lexikon > A > asztrálmitológia


asztrálmitológia: a csillagokkal kapcsolatos mitikus elképzelések. Szorosan vett csillagvallás a földön nem fordul elő, de a népek vallásos életében az égitestek jelentős szerepet játszottak. A Nap, a Hold, a bolygók és csillagképek a mítoszokban gyakran előfordulnak. A csillagokat ember v. állat formájú képekben látják. A Holdnak ált. nagyobb figyelmet szentelnek változásai miatt, mint a Napnak v. a csillagoknak, s a növekedéssel, a termékenységgel, az esővel, a halállal és az újjászületéssel hozzák kapcsolatba. A Naphoz a megmaradó élet, a háború, az igazságosság, olykor a termékenység kapcsolódik. Az egyenlítői vidékeken ellenséges erőnek is tartják. A vadászó és gyűjtögető népek számára a Nap és a Hold a Legfőbb Lény megnyilvánulása. Babilonban a csillagok iránti tiszt-ből született a csillagászat és az →asztrológia, mely az ősi Mexikóban is jelentős volt. A 19-20. sz. fordulóján egyes valláskutatók az ~val próbálták magyarázni a vallás eredetét. **

LThK I:963. - König 1985:36.