Magyar Katolikus Lexikon > A > arckép


arckép, portré: egyéneket megjelenítő műfaj az ábrázoló művészetben. Tágabb értelemben típus- vagy eszmei ábrázolás, szűkebb értelemben sajátos egyéni jegyeket föltüntető, fölismerhető ~. - Az előbbi az ókori K és az archaikus gör. ~ek többségét jelenti, istenségek, fejed-ek, magas tisztségű v. képzettségű emberek típusának ábrázolását, de már Egyiptomban megjelent az igazi képmás az óbirod., de főként Kr. e. a 14. sz: az újbirod. idején, s ezen belül az Amarna-korban. A klasszikus kortól kezdve a hellénisztikus korszak felé haladva egyre inkább teret hódított a portré-szobrászat, s átvezetett a rómaiak realista korszakába. Az államffiaktól az átlagemberekig minden társad. réteg számára megnyílt e műfaj festett v. mintázott, faragott formában. A kk-ban a megrendelők (donátorok) tipizáló megjelenítése mellett leginkább a síremlékek adtak lehetőséget az ~műv. újabb föllendüléséhez, mely különösen a 14. sz. 2. felében bontakozott ki. A 15. sz: az itáliai és németalföldi, a 16. sz: a ném. és fr. fest-ben és szobrászatban fejlődött ki a valóságnak teljesen megfelelő~, amely a 17. sz-tól egész Eu. egyik legelterjedtebb műfaja. Szerepe jelentős az egyh. műv-ben is. E.G.