Magyar Katolikus Lexikon > A > aranyborjú


aranyborjú: az éppen megkötött sinai szövetség megszegésének szimbóluma (Kiv 32). - A Mózes távolléte miatt türelmét vesztett nép istenszobrot követelt Árontól, aki az Egyiptomból hozott ékszerekből öntötte az ~t, melyet a népIstennek kijáró tisztelettel imádott. - Jerobeám (ur. 931-910), az É-i ország kir-a Bétel és Dán szentélyében egy-egy ~t állított föl, hogy alattvalóit a jeruzsálemi tp. kultuszától elvonja (1Kir 12,25-33). Az Oz 8,4-6 és vsz. Ám 4,4 is az ~ kultusza ellen szólt. 721: Izr. országa pusztulásával az ~ kultusza megszűnt, csak emlékezete maradt fönn (vö. Zsolt 106,19-21). - Az ~t korábban Jahve képmásának tartották azon szavak alapján, melyekkel a nép imádta: „Nézd, Izrael, itt a te istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről” (1Kir 12,28;. Kiv 32,4.8; Neh 9,18), azért napjainkban W. Caspari, A. Alt és H. Th. Obbink nyomán elég ált. vélemény, hogy az ~k a láthatatlanul rajtuk álló Jahve talapzatul szolgáló állatai (vö. az istenségek hettita, mezopotámiai és Szíria É-i részén elterjedt ábrázolásaival). Mintegy a Jahve trónjának tekintett láda mását kell tehát bennük látni. O. Eissfeldt viszont kultikus jelvénynek tartja az ~t. - Ikgr. Az ~ imádásának jelenetét a ker. műv. az Isten törv-e elleni lázadás őspéldájaként ábrázolta (Kiv 32): rendszerint az oszlopra v. oltárra helyezett ~ előtt imádva leborul v. táncol a nép. A legkorábbi képeken csak egy bikafej van az oltáron, s 2 fáklyás alak táncol előtte (bresciai ereklyetartó, 360/70). A 16-17. sz. fest-ében ünnepi lakomává bővült a jelenet, és az ~ a bujaság jelképe lett. A kép előterében olykor a törv-táblát széttörő Mózes is látható (D. Rosselli, Sixtusi kpna, 1488). **

Sachs 1980:155. - KML 1986:38. - BL:90.